Egyed András piarista pap, gimnáziumi tanár, a nyelvpszichológia nemzetközileg elismert kutatója 100 éve, 1913. november 30-án született. Írásunkban reá emlékezünk.
Egyed András Edelényben született 1913. november 30-án. Gyöngyösön járt gimnáziumba, és az ott élő piarista kórházlelkészen, Guba Pálon keresztül ismerkedett meg a piarista renddel, amelybe 1931-ben lépett be.
1934 és 1940 között a párizsi katolikus egyetemen és a budapesti tudományegyetemen tanult. Mint latin-francia szakos tanár a tatai (1940/1941), máramarosszigeti (1941–1944), kecskeméti (1944), váci (1945), illetve budapesti (1945–1948) piarista gimnáziumokban tanított. 1944/1945 telén Budapesten élte át az ostromot, ahol a francia marista iskolatestvérekkel együtt részt vett az üldözöttek mentésében, és ezért a Gestapo hetekig fogva tartotta.
A piarista iskolák 1948-as államosítása után Törökőrön lelkészkedett, majd 1949/1950-ben a váci kisszemináriumban tanított, és miután a kommunista hatalom azt is bezáratta, „civil” iskolai tanár lett. 1974. évi nyugalomba vonulásáig három budapesti általános iskola volt a munkahelye (Soroksári út, XX. ker. Lázár u. illetve XX. ker. Csarnok tér).
Eközben folyamatosan kutatott és publikált a pszicholingvisztika területén, amelynek elismert szakembere volt. 1977-ben a Nemzetközi Pszichológiai Társaság is tagjává választotta. Pedagógiai tanulmányai is megjelentek, például az iskolás tanulók jellemzésének módszertanáról (1962) vagy a közösségi nevelésről (1965). Utóbbiban azt mutatta be saját tanítványain keresztül, hogy a gyerekeknek lehetőleg a közösség szolgálatában szerzett sikerélményük legyen, hogy ezáltal könnyebben tudjanak beilleszkedni a közösségbe.
1984. január 1-én hunyt el Budapesten. Ezek voltak a búcsúszavai: „Minden gondolatom az Isten. Végtelenül boldog vagyok, hogy hamarosan valamit megismerek az Ő szent lényéből”.
