A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája Szegénység és nevelés címmel november 19-én, Szent Erzsébet ünnepén konferenciát szervezett a szerzetesi fenntartású iskolák nevelői számára Gödöllőn. A rendezvénynek a Gödöllői Premontrei Iskolaközpont adott otthont.
A konferenciát a szervezőknek azon felismerése hívta létre, hogy miként a szerzetesrendeknek fogadalmukból eredően mélyen elköteleződtek a szegénység mellett, úgy ennek az elköteleződésnek egészen biztosan meg kell jelennie küldetésükben is. Így volt ez mindig is – nem létrehozni, hanem elmélyíteni akarja ezt az elköteleződést a rendezvény. És azért szólítottak meg minden munkatársat, akik a nevelői küldetésben részt vesznek, hogy ez az elköteleződés közös legyen. A közösségi elköteleződés mögött pedig az a mélyen megélt hitvallás áll, hogy a szegényeket megszólító, melléjük álló küldetés egészen titokzatos módon megajándékozza mind a személyt, mind pedig a küldetésben részt vevő közösséget.
A közösségvállalás és elköteleződés mellett a konferencia másik célja a tanulás volt. Ezt a szándékot az a felismerés hozta létre, hogy ahhoz, hogy a segítő nevelői hozzáállás mind személyesen, mind pedig intézményesen valóban segítő hatású legyen, több dologban is fejlődni kell.
Tanulni kell először is a felismerést – hogy meghalljuk a hívó hangot, és valóban megszólítottak legyünk. Majd tanulni kell a felismerésre adott jó választ – azt, ami valóban oda illő, ami a legalkalmasabb a továbblépésre. És nem utolsó sorban tisztában kell lenni a kompetenciahatárokkal: mi a nevelő intézmény és nevelő feladata szegénység terén, a szegénység milyen fajtái mellé tud gyógyító módon odaállni, és melyek azok a területek, ahol maga is segítségre szorul. Ez pedig már a segítő szegénységét érinti. Az a felismerés hívta létre végül is a konferenciát, ami voltaképpen a szerzetesi karizmából fakadó nevelői küldetést is fűti: mindannyian szegények vagyunk. Különösen addig, amíg egyedül, Isten és egymás nélkül próbálkozunk akármilyen jónak is a megvalósításán.
Három előadás hangzott el. Varga Kapisztrán OFM a szegénység teológiai vonatkozásait tárta fel, Farkas Zsombor szociológus a magyar társadalom állapotára világított rá a statisztikák és számok tükrében, L. Ritók Nóra pedig szolgálatát is bemutatva fogalmazott meg fontos szempontokat és kérdéseket, amelyek mind a nevelőt, mind a nevelési intézményt érintik. Mindhárom előadás és az utána következő tanúságtételek is, amelyeket a szegények körében szolgálatot teljesítők tettek, segített újrafogalmazni a motivációt, átgondolni és újratájolni a küldetést.
A délután programja a közös valóságelemzés, tervezés és alkotás volt. Egyszerre tanulása annak, hogy egy problémát meglátva hogyan tudunk konkrét kérdéseket megfogalmazni, azok közül a legélőbbet kiválasztani, és megoldására tervet készíteni. A kérdések pedig, amelyekkel az asztaloknál a résztvevők dolgoztak, kinek-kinek a saját konkrét világából jöttek a délelőtt hallottak alapján.
A szervezők célja nem csupán egy konferencia megrendezése volt. Sokkal inkább egy bátor kérdésfeltevésre hívták a szerzetes intézményfenntartókat és a nevelői közösségeket: hogy vajon elég közel vagyunk-e a szegényekhez, felismerjük-e őket és ők ismernek-e bennünket; vannak-e az evangéliumból eredő elég válaszaink a szegénység hívására? Ezt átgondolni nem egy nap feladata. Érintődni, találkozni és tudatosabb módon továbbindulni – ezt történt azokkal, akik részt vettek ezen a találkozón.
Képek: Gödöllői Premontrei Iskolaközpont
Piarista Rend Magyar Tartomány
