A személyes kísérésről a piarista intézményekben | Kutatási eredmények

A Kísérés2020 konferencia előkészítéseként, a témában való tisztánlátásunkat erősítve online kérdőíves felmérést valósítottunk meg a Piarista Rend Magyar Tartományának intézményeiben. Hálásak vagyunk a diákoknak, a szülőknek az adatokért, a pedagógusoknak a támogatásért! Ismételten hatalmas kincsestár született.

Az eredményekről első körben az alábbi gyorselemzés tudósít. Az adatfelvétel és -bázis egyes részeiben nem elégíti ki a nagymintás kutatásokkal szemben támasztható statisztikai minőségi követelményeket, így az üzenetek elsősorban szempontokat, inspirációkat, hangsúlyokat szolgáltatnak számunkra. A nyitott kérdésekre adott szabad válaszok, személyes történetek igazságukkal, erejükkel különös odafigyelésre biztatnak, s további valóságelemzésre buzdítanak mindannyiunkat. Folytatjuk!

A kérdőív összeállítói: Katona Miklós, Kovács Mihály, Lázár László, Telek PéterPál, Tóth-Szabó Veronika

A gyorselemzés készítői: Biró Fanni és Lázár László

Diákok kérdőíve

A személyes kísérésről szóló kérdőívet az adatfeldolgozásig 911 piarista gyermek és fiatal töltötte ki, közülük 118 fő hetedik, 96 fő nyolcadik, 253 fő kilencedik, 162 fő tizedik, 126 fő tizenegyedik és 136 fő tizenkettedik osztályos tanuló, illetve 15 fő egyetemi hallgató, ezentúl 2 fő „egyéb” kategóriába sorolta magát.

Az első személyes kísérésre vonatkozó kérdés („3. Ha felkínáljuk Neked az iskolai személyes kísérés lehetőségét, miben tartod a leghasznosabbnak a Magad számára? Mire van szükséged leginkább?”) válaszai közül a legtöbb megjelölést a pályaválasztás kapta, 491 diáktól. A második legnépszerűbb válasz a tanulásban való segítség volt (350 fő), a harmadik pedig az egyéni célok elérése (331 fő). Közel kétszáz diák tartaná hasznosnak a személyes kísérést arra, hogy segítséget kapjanak önmaguk jobb megismeréséhez (187 fő). Száz fölötti jelölést kapott még: személyes problémák meghallgatása (116 fő), személyes problémák megoldása (103 fő).

Azzal kapcsolatban, hogy az előbbi területek lefedéséhez kiktől milyen jellegű támogatást várnának az iskolában, nyílt végű kérdésre feleltek a kitöltő diákok. Nagy többségük (464 fő, 81%) a tanároktól (szaktanárok, osztályfőnök) vár segítséget, de figyelemre méltó, hogy a második leggyakoribb válaszként a kortársak kerültek ki (osztálytársak, barátok, idősebb diáktársak): 55 fő (9%) írta, hogy a társaik irányából érkező támogatásnak örülne. A válaszok között megjelent még az igazgató, vezetőség (13 fő), az iskolapszichológus (11 fő), a szülők, család (9 fő), a papok (9 fő), az öregdiákok (7 fő), a külsős szakértők (7 fő), valamint néhány esetben konkrét pedagógus került megnevezésre (összesen 11 alkalommal).

A válaszok azon része, ami a várt támogatás, segítség területére, jellegére utalt, összecseng a kérdőív elején szereplő zárt kérdéssel. A diákok többsége a tanulmányaikkal kapcsolatban vár segítséget, támogatást, egyaránt előkerültek korrepetálásra, a megértés segítésére utaló válaszok, de a tehetséggondozással kapcsolatban is kifejezték igényüket a tanulók. Szintén száz főnél többen írták, hogy a továbbtanulásban, illetve a pályaorientációban örülnének támogatásnak, ezekben a válaszokban kerültek elő a „külsős szakértők” mint saját szakmájukat bemutató felnőttek, akik segítenek a diákoknak pályát választani. 72 válaszadó általánosan vár megértést, törődést, türelmet, 50 fő pedig személyes beszélgetés formájában szeretne támogatást kapni. Ezeken kívül megjelenik a lelki támogatás igénye, segítség az egyéni célok elérésében, valamint a személyes jellegű problémák megbeszélésére való igény.

A kérdőív következő kérdése a tanulók eddigi jó tapasztalataira kérdezett rá. A diákok válaszaikban olyan esetekről számoltak be, amikor úgy érezték, hogy egy felnőtt iskolai keretek között kiállt mellettük, támogatta őket. A válaszokat a kapott támogatás jellege szerint kialakított csoportokba soroltuk. A legtöbben pedagógusoktól kapott személyes tanulmányi támogatásról, motivációról, bátorításról számoltak be. A diákok válaszaiból az derül ki, hogy egy-egy ilyen bátorító szó vagy mondat meghatározó volt számukra az adott tárgyhoz fűződő attitűd ki- és átalakításában, de sokszor teljes életükre. Közel száz kitöltő valamilyen lelki támogatásról számolt be, ami nem közvetlenül a tanulmányok segítésével volt összefüggésben, hanem inkább személyes problémákban való segítségnyújtással. Többen olyan történetet osztottak meg, ahol egy munkatárs észrevette a rossz hangulatukat, letörtségüket, és érdeklődött, támogatásáról biztosította őket külön kérés nélkül. Megjelent még a válaszok között a kitüntetett figyelem, személyes beszélgetés is, valamint olyan történetek, ahol egy pedagógus kiállt a diákok mellett egy konfliktusban, így segítve a megoldást.

Az utolsó személyes kíséréssel kapcsolatos kérdés arra várt választ, hogy a diákok szerint mire kell a legjobban figyelni a személyes kísérés során egy piarista intézményben. A válaszok sokszínűek voltak, összesen 17 kód alá lehetett őket besorolni.

A leggyakoribb említést az egyéni bánásmód, egyéni különbségek figyelembevétele, az egyéni utak, célok segítése, egyénre szabott segítségnyújtás kapta (130 fő). Sokan kifejezték, hogy mivel mindenki más és más, így mindenkinek mások az igényei is, ennek megfelelően segíteni és úgy lehet nekik, ha figyelembe vesszük ezeket az egyéni eltéréseket, melyek fakadhatnak akár az eltérő képességekből, érdeklődésből, családi háttérből is. Majdnem egyforma számú válasz érkezett a lelki segítség, valamint a tanulmányok segítésének fontosságára (97 és 96 fő). Érkeztek válaszok, melyek a kísérő és a kísért kapcsolatára, viszonyára tettek utalást. 48 diák szerint figyelni kell arra, hogy a kísérő-kísért viszony bizalmas, partneri, közvetlen legyen, ezzel segítve a beszélgetést, bizalom kialakítását. 33 fő az iránt fejezte ki igényét, hogy a felnőttel való kapcsolatban legyen jelen a bizalom és a biztonság, valamint a beszélgetések legyenek bizalmasak, azok tartalmát ne adhassa tovább engedély nélkül a kísérő. 41 fő gondolta úgy, hogy a személyes kísérés akkor működne jól, ha az nem kötelező jellegű, nem erőltetett, ha a diák természetesen, szorongás nélkül tud beszélgetni a kísérőjével. 36 válaszadó említette, hogy a pályaválasztás, továbbtanulás kérdése érdemelne kiemelt figyelmet. Ezeken túl megjelent még kategóriaként: megértés, türelem (32 fő), könnyen elérhető segítség, segítőkész kísérő (20 fő), hittel kapcsolatos támogatás (20 fő), a tanulók viselkedésének, magaviseletének figyelése (17 fő), a „helyes útra” való rátalálás segítése (16 fő), beilleszkedés segítése, közösségépítés (16 fő), őszinteség, hitelesség (12 fő).

A kérdőív utolsó pontjánál a kitöltők szabadon fűzhettek hozzá a témához bármit. Több száz diák fogalmazott meg gondolatot. Néhány jellegzetes, személyes kíséréssel kapcsolatos válasz:

„Mit is jelent pontosan a kísérés fogalma itt? Egy diákot mondjuk egy választott pedagógus kísér érettségiig?”
„Hogyan szeretnének úgymond kísérni minket? Kik? Mégis mennyire lenne személyes ez az egész?”
„A kérdésem az lenne, hogy ez hogyan fog megnyilvánulni a valóságban?”
„Szerintem fontos lenne az olyan kapcsolat kialakítása a felnőtt és a diák között, amiben kényelmesen érzik magukat a felek. Mivel elég sok gyerek nem tud családon belül egy felnőttel beszélgetni, ezért is nagyon fontos lenne, hogy ne csak azt hallgassák a diákok, hogy mit kell csinálniuk minden egyes nap, hanem valakitől tanácsot tudjanak kérni, elmondani a problémáikat, mert azért felnőtt fejjel az ember egészen máshogy tekint a dolgokra. NAGYON fontos az, hogy a diák ne érezze azt, hogy az a felnőtt feljebb van, mint õ, mert ezzel eléggé megnövekedik a kisebbségi érzése.”
„Valószínűleg lesznek tanárok, akik jobban a kísérésben, ezért mindenki hozzájuk fog fordulni, ők lehet túl lesznek terhelve, ezért előre is elnézést.”
„Voltak rosszabb napjaim, és konkrétan naponta tudtam beszélgetni erről a tanárommal.”
„Amikor kilencedik osztályban a Piarista iskolába és a kollégiumba kerültem, nagyon honvágyam volt. Az első tanítási nap ez nagyon látszott is rajtam, csak szomorúan ültem a padomban még a szünetekben is, és nem beszélgettem a többiekkel. És az egyik szünetben, az osztályfőnököm odajött hozzám és megkérdezte, hogy mi a baj, és hogy tud-e valamiben segíteni. És ez nekem hihetetlenül jólesett. Még soha nem éltem át ilyet, hogy egy tanár ennyire figyelt volna rám, mert az előző iskolában nem figyeltek ennyire a diákokra a tanárok és nem voltak ennyire kedvesek és figyelmesek velünk. Nekem ez akkor hatalmas támogatás és nagyon jó érzés volt, és azóta is emlegetem sokszor, mert nagyon mély nyomot hagyott bennem és azóta is nagyon hálás vagyok neki ezért. Nagyon-nagyon jól esett a figyelmessége.”
„Az osztályfőnökömmel mindent meg tudok beszélni, mindent el merek neki mondani, és sokszor segített már. (család, párkapcsolat, jövő)”
„Amikor az egyik tanárom segítséget nyújtott, mert nem ment az egyik tantárgy és délután sokszor bent maradt az iskolában, hogy segítsen megérteni a tantárgyat.”
„Tegnap volt bűnbánati liturgia, és ott beszélgettünk, ami nekem nagyon tetszett.”
„Az osztályfőnököm az online oktatás során szívesen fogadta az osztályt tanító tanárokkal kapcsolatban a visszajelzéseimet, és amennyiben egy tanárral az egész osztálynak problémája volt, ő mellénk állt, és megfogalmazott az adott tanár felé egy építő jellegű kritikát, ami a tanárt is segítette a fejlődésben és minket, diákokat is segített egy hatékonyabb távoktatás létrehozásában.”
„Van, amikor megkérdezik, hogy vagyok, és ez elég jól esik.”
„Pár éve egy olyan angol tanár, aki nem tanít engem kiállt értem…. A házirendben szereplő feltételek szerint mentem ebédelni, de a konyhás nénik fittyet hányva a szabályra nem adtak enni a diákoknak abban az időpontban (amikor a házirendben meg volt szabva), csak, a tanároknak. Ebből már többször is volt konfliktusom, kértem is az igazgatóság és az osztályfőnököm segítséget, de nem segítettek és kifogásokat keresve mindig másra hárították a felelősséget (de azt mindvégig elismerték, hogy a házirendet megsértették a konyhások…). De pont akkor jött az a bizonyos angol tanár (akit egyből ki is szolgáltak), és látta, hogy engem újfent kiküldenek az ebédlőből. Ekkor megmondta a konyhásoknak, hogy nekem is adjanak enni. És hatalmas meglepetésemre kaptam. Azóta hálás vagyok annak a tanárnak. Itt hozzátenném, hogy nem volt különösebb személyes kapcsolatunk a múltban. Önmagától segített nekem!”
„Sokszor nagyon izgulok, és az alsós osztályfőnök mindig megpróbált megnyugtatni.”
„Bajban voltam, részben saját, részben más hülyesége miatt, és az osztályfőnök segített, kiállt mellettem.”
„Egy iskolai program során sor került arra, hogy beszéljünk azokról a problémákról, amelyekről úgy gondoljuk, segítségre van szükségünk. Elmondtam a saját nehézségemet és a velünk tartózkodó felnőtt megértette, elfogadta majd segített megoldani a problémámat.”
„Pl: rajzon a tanárNő mondta nekünk, hogy mindenki egyedi, mindenki jól rajzol.”
„Kilencedik osztályban az irodalom tanárnő felismerte a rajz-tehetségemet, és bátorított abban, hogy fejlesszem magam, és használjam ki a tálentumomat.”
„Egyszer meglátogattam az iskolapszichológust egy beszélgetésre, személyes problémáim miatt. Nagyon jól esett. Támogatást nyújtott.”
„Mindig hallgassák meg a diákot, és próbálják megérteni az álláspontját és az alapján segíteni neki. Higgyék el, ha egy diák egy tanárhoz fordul, akkor azt hatalmas bizalommal teszi.”
„Alapvetően nagyon elégedett voltam az iskolával, és azzal, ahogy a tanárok kísértek minket. A mi iskolánk ebben sokkal magasabb szinten van véleményem szerint, mint bármelyik másik szegedi gimnázium.”
„Hatalmas érték a „kísérés” a piarista iskolákban.”
„Leginkább abban szeretném kérni a tanárok segítségét, hogy megtaláljam az erősségeimet és ebből kiindulva segítsenek a pályaválasztásban.”
„Segítsenek benne, hogy az informatika terén tudjak fejlődni.”
„… a kísérők szóljanak, hogy léteznek, eddig nem tudtam, hogy van ilyen lehetőség.”
„Ez egy iskola, nem egy magániskola. A személyes kísérés kérdése szürreális, nem lehet elvárni minden tanártól, hogy minden diákra odafigyeljen. A szándék mindenesetre tiszteletre méltó és fantasztikus, természetesen.”
„Szerintem az egyáltalán nem baj, ha tanár és diák jól kijön egymással, és az adott esetben sokat tud segíteni, ha egy tanár személyesen rád figyel (vagy a coach).”
„Fontosnak tartom, hogy az osztályfőnök nagyjából ismerje minden rábízott életét, gondolatait.”
„Fontos, hogy az osztályfőnök jó kapcsolatot ápoljon a tanulókkal.”
„A diákok be lesznek-e osztva a tanárokhoz, és ha igen, lehet választani?”
„… kikhez lehet/érdemes önállóan fordulni?”
„Szerintem egyes intézményekben az idősebb diákok is kísérhetik az újonnan érkezőket.”

Szülők kérdőíve

A személyes kísérésről szóló kérdőívet az adatfeldolgozásig 928 piarista szülő töltötte ki. Közülük 56 főnek óvodás gyermeke jár valamelyik intézményünkbe, 231 főnek alsó tagozatos, 418 főnek felső tagozatos, 504 kitöltőnek pedig gimnazista gyermeke a diákunk.

A szülők kérdőíve a diákokéval egyező felépítésű. Az első személyes kísérésre vonatkozó kérdés („3. Ha felkínáljuk az óvodai/iskolai személyes kísérés lehetőségét, miben tartja a leghasznosabbnak az Õ számára? Gyermekének mire van szüksége leginkább?”) zárt végű volt, több válasz jelölésének lehetőségével. A kitöltők átlagosan 2 lehetőséget választottak a felsoroltak közül: a pályaválasztást 443 fő (48%) jelölte meg, a tanulásban való segítséget 423 fő (46%), 407 fő (44%) a gyermek önismeretének fejlesztését, az egyéni célok elérését 383 fő (41%), a személyes problémák megoldását 211 fő (23%), míg a személyes problémák meghallgatását 198 fő (21%) választotta.

Azzal kapcsolatban, hogy az előbbi területek lefedéséhez kiktől milyen jellegű támogatást várnának az iskolában, nyílt végű kérdésre feleltek a szülők. Csak úgy, mint a diákok esetében, a többség (575 fő, 62%) a pedagógusoktól (szaktanárok, osztályfőnök, óvópedagógusok, nevelők) vár segítséget. 59 fő (6%) iskolapszichológus, mentálhigiénés szakember munkáját várná szívesen. A válaszok között megjelent továbbá: papok, szerzetesek (33 fő, 3,5%), kortársak (osztálytársak, barátok, idősebb diákok; 32 fő, 3,4%), pályaválasztási tanácsadó (28 fő, 3%), igazgató, vezetőség (24 fő, 2,6%), mentor (12 fő, 1,3%), külsős szakértő (11 fő, 1,2%), fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus (9 fő, 0,9%), öregdiákok (7 fő, 0,8%), valamint prefektusok (2 fő, 0,2%).

A válaszok azon része, ami a várt támogatás, segítség területére, jellegére utalt, a diákok válaszainál nagyobb sokszínűséget mutat, és kevésbé felel meg a kérdőív első, zárt kérdéses részének. Csak úgy, mint a tanulók esetében, a szülők is a tanulmányi segítség szükségességének adtak hangot a legtöbben: 145 szülő (15,6%) írta válaszában, hogy örülnének ilyen jellegű támogatásnak. A második leggyakoribb válasz a személyes beszélgetés igénye (114 fő, 12,3%) volt, amely a diákok esetében is megjelent válaszként (50 fő, 5,5%). Ugyancsak hasonló eredmény a szülők és diákok válaszai között a pályaorientáció, továbbtanulás támogatásának (valamint az ezekkel kapcsolatos döntések segítésének) igénye, mely markánsan megjelenik mindkét kérdőív válaszai között: összesen 89 szülő (9,6%) és 105 diák (11,5%) fogalmazta meg ezirányú igényeit.

A szülői kérdőív kiöltői még az önismeret fejlesztését, egyéni célok elérésének segítését emelték ki (83 fő, 8,9%), valamint a megértés, törődés, türelem fontosságát (72 fő, 7,8%). A válaszok megoszlása a következő ábrán látható.

A kérdőív következő kérdése a szülők egy korábbi jó tapasztalataira kérdezett rá, amikor egy felnőtt támogatta a gyermeküket, valamilyen helyzetben kiállt mellettük. 162 szülő írt olyan történetet, ahol egy pedagógus személyes tanulmányi támogatást nyújtott a gyermeküknek, ezzel motiválva őt a tanulásra, egy tárgy iránti lelkesedésre. 114-en olyan esetről számoltak be, amikor gyermeküket lelkileg kellett egy felnőttnek támogatni, míg 110-en olyanról, ahol egy tanuló kitüntetett, személyre szóló figyelmet kapott, személyes beszélgetéssel segítette őt egy pedagógus.

Az utolsó személyes kíséréssel kapcsolatos kérdés arra várt választ, hogy a szülők szerint mire kell a legjobban figyelni a személyes kísérés során egy piarista intézményben. A válaszok ebben a kérdőívben is sokrétűek voltak, összesen 18 kód alá lehetett őket besorolni. A leggyakoribb említést, ugyanúgy, mint a diákoknál, az egyéni bánásmód, egyéni különbségek figyelembevétele, az egyéni utak, célok segítése, egyénre szabott segítségnyújtás kapta (161 fő). 141-en fogalmazták meg válaszukban, hogy a kísérés során elsősorban a kísért gyermek, fiatal lelkére kell odafigyelni. Eltérően a diákok válaszaitól, a szülők markáns szerepet szánnak a konzervatív értékek közvetítésének, valamint a keresztény nevelésnek, a hit megfelelő közvetítésének. A válaszadók közel 51%-a nevezte meg a biztonság, bizalom, megbecsülés fontosságát (54 fő), a tanulmányok (53 fő), valamint a beilleszkedés segítését, a közösség építését, társas kapcsolatok figyelemmel kísérését (50 fő). A további válaszok megoszlása az alábbi diagramon látható:

A kérdőív utolsó pontjában a kitöltők szabadon fűzhettek hozzá a témához bármit. Több száz szülő osztott meg gondolatot. Néhány jellegzetes válasz:

„Köszönjük szépen, hogy erre is figyelmet fordítanak!”
„Jó kezdeményezés. Isten áldása kísérje!”
„Nagyon szép elgondolás a személyes kísérés, ugyanakkor nehéz feladat, hiszen a gyermekek/fiatalok annyira különböznek, hogy nem könnyű mindenkit segíteni és van, aki nem is hagyja ezt.”
„Örülök neki, ha lesz lehetőség személyes kísérésre. Reményeim szerint ez majd hozzájárul ahhoz, hogy a tananyag helyett végre a gyermekek és a gyermekek egymással és Istennel való kapcsolata kerül előtérbe.”
„Ha csak a vallásgyakorlatok maradnak meg az itt eltöltött években a kereszténységből, és nem kerül megismerésre a hihetetlenül izgalmas és nagyszerű Isten, az nagy baj.”
„A bűntudatkeltés mellőzése: aki másképp éli meg a saját hitét, vallását, az attól még nem bűnös.”
„Köszönjük az együttgondolkodást – ezt fontosnak tartom. 🙂 Mikor indul, hol lehet jelentkezni?”
„A kísérő tartsa a kapcsolatot a szülőkkel, jelezzen nekik vissza. Közös gondolkodás!”
„A személyes kísérés és a szülőkkel való együttműködés gyakorlata érdekel.”
„Véleményem szerint a keresztény iskolákban, óvodákban jelen vannak most is a „kísérők”. Nincsenek megnevezve, sokszor talán nem is tudják, hogy azok. Egy IGAZI PEDAGÓGUS mindig maga a kísérő.”
„Köszönöm az érdeklődést. A legtöbb tanár nyitott az őszinte beszélgetésre, többnyire jól ismerik a gyerekeket is, és van akarat a szeretetre, addig ez működik… Áldott munkálkodást, nevelést, gondoskodást.”
„Szeretnénk, ha a gyermekünket segítenék az osztálytársai közé való beilleszkedésbe.”
„A kamaszkori problémákra is jó lenne figyelni, ami az osztályközösségekbe jelentkeznek, sok a veszekedés, kizárás a gyerekek között.”
„Az alsó tagozatban nagyon jól kiépült a szoros kapcsolat tanár és szülő között, de a felsősöknél ez nem működik, szétesik az osztályközösség, erre jobban oda kellene figyelni.”
„A pályaválasztás segítése is meghatározó ebben a korban.”
„Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy minél korábban elkezdődhessen a gyermekek támogatása, egyéni képességeik szerinti fejlesztése, erősségeik és fejlesztendő területeik feltérképezése. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, önbizalommal teli, sikeres felnőttekké váljanak, ez elengedhetetlen.”
„Amennyiben a személyes kísérésben a tanító vagy az a személy kompetenciájában nem tudja kínálni azt a fejlesztést/bármit, amit az a gyermek megkíván, akkor lesz/van lehetőség bevonni külső szakembereket?”
„A cél nemes és hiánypótló. Megvalósítását azonban kétségesnek látom személyi feltételek hiányában.”
„Köszönöm az eddigi munkájukat! Nagyon elégedett, boldog és nyugodt vagyok, hogy gyermekem a Piarista Gimnáziumba járhat.”
„Nagyon szeretném, ha a gyermekem kapna egy mentort, aki tudja őt segíteni a beilleszkedési problémáiban és az iskola belső dolgait ismerve, a pedagógusokkal kapcsolatban.”
„A piarista intézményrendszer által biztosított rengeteg előny a tanulói fejlődéshez, mint pl. megfelelő infrastruktúra, a közösségi és hitélet, a kísérés” képes-e vagy meddig képes még kompenzálni a jelenlegi hagyományos intézményes tanítás modelljét, amelyek dominálhatják a tanuló idejét, érdeklődését alig figyelembevevő tartalommal és következésképpen alacsony szinten tarthatják a pedagógusi motivációt is?”
„A tanári együttműködés egyetemes hiánya miatt a kísérés is ugyanazon szűk pedagógus közösségre hárul majd, akik egyébként is sokat tesznek a tanórán kívül?”
„Az én gyerekem zárkózott, ő sosem fog odamenni egy tanárhoz, hogy problémája van. Tudom, hogy nehéz ilyen sok gyereknél, de mégis a tanár kezdeményezze a kapcsolatot, mert a gyerek eleinte bizalmatlan, fél megnyílni egy tanárnak. Ha azt érzi valaki felfigyelt rá, kinyílhat az illetőnek, ha az elég kitartó.”
„Köszönöm, hogy érdeklődnek a véleményem irányt! Én is igyekszem majd figyelemmel kísérni a kezdeményezés sorsát.”
„A legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy a nagyon nagy tanárhiány miatt határozottan nem megfelelő személyek is bekerülnek a piarista iskola tantestületébe. A kifejezetten furcsán működő pedagógusok valamifajta „mentorálása” vagy pszichológiai „képzése” nem tudom, megoldható-e, de fontos lenne, hogy a gyerekek valahogy tamogatást kapjanak más, arra alkalmas tanároktól, osztályfőnöktől az ilyen nem igazán megfelelő pedagógus személyekkel való problémáik kapcsán. Lehessen róla beszélni, ne legyen tabu, a segítő pedagógus legyen megértő, ne kelljen neki valamifajta kollegialitás miatt megkerülni a problémát. Lehessen közösen megoldásokat keresni, kaphassanak felnőtt közvetítőt az osztály és pedagógus közt kialakuló konfliktusokban. Hallgattassék meg mindkét fél, a gyerekek nehézségei is legyenek fontosak.”
„A gyerekeket kell erre érzékenyíteni, amire a tanórán kívüli vagy az órán belüli szabadabb foglalkozások adnak nagyobb teret.”
„Minden diák részesülhet személyes kísérésben?”
„A személyes kísérésről több információt szeretnék megtudni, akár az iskola honlapján.”
„Az elképzelés, a szlogen jó, de miért nem sikerül átmenteni ezt a mi iskolánkban a gyakorlatba?”

Összegzés

A két kérdőív több mint 1800 kitöltése alapján jól körvonalazható, hogy a gyermekek, fiatalok és a szülők is sok szempontból találják alapvetően értékesnek a személyes kísérést a piarista intézményben, ugyanakkor szükséges a fogalom pontosítása, határainak, belső rétegződésének körvonalazása.

A legmarkánsabb elemként mindkét csoport tagjai között az egyéni különbségek, a személyesség figyelembevételének fontossága, valamint a lelki és szellemi törődés igényének párhuzamossága jelent meg. Kiemelkedő szempont az életpálya-tervezés, a hivatás megtalálásában, kibontakozásában való támogatás.

A jó tapasztalatok történeteiből is kiolvasható, hogy sokszor a legapróbb személyes figyelem, bátorítás is életre szóló nyomot tud hagyni mind a gyerekekben, mind pedig a szülőkben. A nevelési közösség diák- és szülő tagjai egyaránt valódi, élő kapcsolatra vágynak – intézményeinkben pedig e téren sok öröm mellett sok gyógyítandó sérülés is keletkezik.

Gondos körüljárást igényel a kísérés intézményesítése, hiszen mind a diákok, mind a szülők között sokan megfogalmazzák: ez csak megfelelő erőforrásokkal, illetve önkéntesen, bizalom-teli kapcsolatra épülve tud működni.

A személyes kísérés a jó piarista intézmények alapvetése – ezúton hívjuk szeretettel a nevelési közösség minden tagját, a gyermekeket, a fiatalokat, a szülőket és munkatársainkat a mind értékesebb, teljesebb megvalósításra.

Budapest, 2020. október 16.