2025. március 18-án a nagykárolyi Kalazanci Szent József Plébániatemplomban ünnepi szentmisében emlékeztek meg Boldog Celestina Donati-ról, a Piarista Nővérek alapítójáról. Az idei jubileumi szentév különleges jelentőséggel bír a rend számára, hiszen alapítójuk halálának 100. évfordulóját ünnepelték.
A szertartás főcelebránsa Schönberger Jenő szatmári püspök volt, míg az ünnepi szentbeszédet Zsódi Viktor Sch.P., a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa tartotta. Az ünnepen részt vettek a nagykárolyi Piarista Nővérek, piarista atyák Budapestről és Kolozsvárról, valamint szatmári egyházmegyés papok és hívek, akik tisztelettel és szeretettel kísérik a nővérek munkáját.
Schönberger Jenő püspök a szentmise bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Boldog Celestina Donati idei ünnepe egyben mennyei születésnapjának századik évfordulója is. Szeretettel köszöntötte az ünnepen megjelent piarista atyákat, nővéreket és minden jelenlévőt. Felidézte, hogy amikor Celestina anya száz évvel ezelőtt visszaadta lelkét Teremtőjének – egy televíziós vetélkedő címét idézve – egy csillag született, amelynek fénye ma is beragyogja a világot. Ez a ragyogás tükröződik a nővérek áldozatos szolgálatában, a gyermekek arcán, akik az ő örökségében nevelkednek, valamint a közösség imádságos életében. A püspök atya arra biztatta a híveket, hogy imádkozzanak a nővérekért, hogy egyre többen csatlakozzanak hozzájuk, és így továbbvihessék Celestina Donati szellemiségét és küldetését. Végül idézte Celestina anya egyik gondolatát, miszerint élete legnagyobb csodája az volt, hogy teljes szívéből szerette Istent – s ezt a kincset kívánta mások számára is továbbadni.
A szentbeszéd előtt a rendi hagyományhoz híven Bori és Ágnes nővér nyilvánosan megújították szerzetesi fogadalmukat.
A szentmise szónoka, Zsódi Viktor, Boldog Celestina Donati életét és örökségét állította középpontba, hangsúlyozva a piarista rend és a nővérek küldetésének fontosságát. Beszédében rámutatott, hogy Celestina anya nemcsak a múlt nagy alakja, hanem ma is élő példája a szeretetnek, az odaadásnak és az Istenbe vetett hitnek. 1889-ben megalapította a Kalazanci Szent József Szegény Leányai Kongregációját, amely a legelesettebb gyermekek, különösen a lányok nevelésére és támogatására vállalkozott.
A provinciális hangsúlyozta, a nevelés nem pusztán oktatás, hanem életformáló küldetés, amelyben a szeretet és a türelem elengedhetetlen. Kiemelte, hogy bár a nevelés kihívásokkal teli feladat, az örömök és a nehézségek egyensúlyban tartják egymást, hiszen maga Isten is a történelem során neveli az emberiséget az üdvösség felé. A nevelés nem csupán a szerzetesrendek, hanem a családok és az egész társadalom közös felelőssége is.
Celestina anya hite és elkötelezettsége nemcsak a hagyományok őrzését jelentette, hanem az új utak keresését is, hiszen az evangéliumi szeretet mindig megújulásra hív. Rávilágított arra, hogy a hit és a csodák összefüggenek: Jézus is akkor tudja megmutatni isteni természetét, ha az emberek hittel fordulnak felé. A mai világban azonban a bizalmatlanság és bizonytalanság egyre inkább teret hódít, pedig a hit és a bizalom az emberi kapcsolatok és a nevelés alapja. A beszéd végén a szegények szolgálatának fontosságát emelte ki, hiszen az egyház mindig a legelesettebbek pártfogója volt. A piarista nővérek is ezt teszik, amikor továbbviszik Celestina anya örökségét, Nagykárolyban és szerte a világon szolgálva a fiatalokat. Elmélkedését azzal a kéréssel zárta, hogy Celestina anya példáját követve mindannyian a szeretet és az odaadás útját járjuk, és nyitott szívvel forduljunk a rászorulók felé.
A szentbeszédet követően, a szentmise felajánlási részében a nővérek gondozásában élő gyermekek jelképes adományokat nyújtottak át a főpásztornak, melyek mindegyike mély jelentést hordozott. Az olajmécses Krisztus iránti szeretet tüzét jelképezi, amely erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, míg Kalazanci Szent József és Boldog Celestina Donati ereklyéje az ő életpéldájuk követésére hív. Az alapítókat ábrázoló triptichon arra emlékeztet, hogy mindig bízzuk magunkat Isten Gondviselésére, és hirdessük Jézus Krisztus szeretetét. A kulcscsomó a szív nyitottságát szimbolizálja, kifejezve a készséget, hogy Isten bármikor beléphessen életünkbe, amikor és ahogyan akarja. A gyermekek egy tulipáncsokrot is átnyújtottak, amely a jövőbe vetett reményüket és szívük tiszta szándékait fejezik ki. Az áldozati víz a szeretet utáni szomjúságot, a vágyakozást és az emberi lélek fájdalmát hordozza, míg a kenyér és a bor az Istennek szentelt szolgálat jelképeként került az oltárra, melyek Krisztus Szent Testévé és Vérévé válva megerősítik a belőlük táplálkozók hitét és hűségét.
A szentáldozás utáni csendet követően Ágnes nővér elimádkozta a 2022 szeptemberében elhunyt Kürti-Bokor Judit nővér hálaadó imáját, aki a nagykárolyi közösséget alapította: Uram, Istenem, szeretlek… Maradj velem, mert nélküled nem vagyok képes arra, hogy szeressek. Tudom, hogy csak így érdemes élni, és azt is tudom, hogy gyenge vagyok. Ezért hálát adok mindenért, amit Tőled kapok, és mindenkiért, akivel az életem során találkozom. Megköszönöm újra és újra, hogy legdrágább kincsem a Te szereteted, amely éltet és boldogsággal tölti be a lelkem. Semmi más nem fontos, csak az, hogy velem légy. Köszönöm, hogy segítesz minden nap őszinte, tiszta, szerető szívvel kimondani: legyen meg a Te akaratod! Ámen.
A hálaadó imádság méltó zárása volt az ünnepi szentmisének, amely Boldog Celestina Donati életére és örökségére emlékeztetett. A piarista nővérek és az őket körülvevő közösség hivatása ma is élő tanúságtétel, hogy az isteni szeretet és gondviselés képes átalakítani a világot.
Forrás: Szatmári Egyházmegye
