Morvai Gábor egyszerűfogadalmas piarista írása az előző évéről, a noviciátus tapasztalatairól.
A noviciátus, hasonlóan a kezdeti képzés többi szakaszához, a keresés és a megkülönböztetés tere. Keresni a válaszokat azokra a kérdésekre, hogy Ki vagyok én? Mire hív engem az Isten? Mire vágyom én ott mélyen belül? Tavaly a jelöltség során számos aktivitás, találkozás, látogatás segítette a keresésemet, hogy kipróbáljam magamat, találkozzam a piarista valósággal, megkérdezzem magamtól, hogy az elképzelt, „rózsaszínű Piarista Rend” után ehhez a valóságos Piarista Rendhez is szeretnék-e tartozni.
Idén a noviciátusban a fókusz az ismerkedésről az istenkapcsolat mélyítésére helyeződött át. Rendtársak segítségével és kísérésével számos új imamóddal ismerkedtem meg, kereshettem, hogy mi az a forma, amelyben leginkább találkozni tudok az Istennel. Ezekre a tapasztalatokra lehet majd építeni a nyüzsgő, munkás piarista életben is. A keresésemet nagyban segítették a noviciátus kívülről talán furcsának tűnő keretei (csend, iskolai aktivitás csökkentése, okostelefon hiánya, szoros elöljárói kísérés, stb.), melyek mind azt szolgálták, hogy a nagyobb csendben jobban tudjak találkozni magammal, mely által hitelesebben tudtam megvizsgálni a hivatásom motivációit végső soron önmagam helyett egyre jobban az Istenre tudjak figyelni. A noviciátus piarista jellege kifejeződött abban, hogy bár keretek között, de idén is részt vehettem a piarista küldetésben osztálykirándulásokon, lelkigyakorlatokon vagy kollégiumi prefektusként.
A noviciátus végére megszületett bennem, hogy még egy lépéssel közelebb szeretnék kerülni ahhoz a rendhez, aminek küldetése és álma megérintett és fogadalommal szeretnék Krisztus szorosabb követése mellett elköteleződni. Így tettem le az egyszerű fogadalmamat, hogy immár növendékként folytassam Isten rólam szóló álmának, a hivatásomnak a keresését, ápolását. Kíváncsian várom az előttem álló éveket, melyeket a tanulás és a rendi küldetésbe való bekapcsolódás fog jellemezni. Ezek azok az évek, melyekben Isten segítségével ki tudnak bontakozni, be tudnak érni azok a magok, amelyek sokszor épp a noviciátus csendjében, szerény aktivitású közegében lettek elvetve.
Hálás vagyok és nagy szeretettel fogom a szívemben magammal továbbvinni a szegedi iskola tanárait, diákjait és a helyi szerzetes közösség tagjait, akik az idei évben végtelen szeretetükkel és befogadásukkal segítettek az utamon!
Morvai Gábor Sch.P.
