A Piarista Alapítvány közelmúltban elindult adventi kampánya minden évben a szociális támogatásokra, ösztöndíjakra gyűjt. Ez adta az apropót arra, hogy beszélgessünk Szkladányi Sándorral, a Vass Péter szociális ösztöndíj alapítójával, fő támogatójával. Szkladányi Sándorral Bittsánszky Sarolta, az alapítvány munkatársa készített villáminterjút.
Szkladányi Sándor öregdiákunk 1974-ben végzett a pesti piarista gimnáziumban. Később tanácsadóként segítette a rendet. Tíz éve kezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy miként tudná közvetlenül támogatni a nehéz körülmények közt lévő diákokat. Eleinte karácsonyi adománygyűjtést szervezett céges ismeretségi körben, majd öt éve útjára indított egy szociális ösztöndíjprogramot, melyet két éve Vass Péter szociális ösztöndíj néven működtet a Piarista Alapítvány.
Hogyan kapcsolódik a piaristákhoz?
A piaristákhoz édesanyám „unszolására” jelentkeztem, aki „rendes embert” akart belőlem faragtatni. Természetesen az ő mély vallásossága is szerepet játszott a választásban. Így kerültem ide, és Szemenyei László („Kefe”) tanár úr osztályfőnöksége alatt jártam ki a négy évet. Engem még a „nagy generáció” tanított, azok a tanárok, akik az egyházi iskolák újranyitása után a megmaradt két piarista iskolában taníthattak. Az érettségit 1974-ben tettem le, majd hosszú évek után 1990-1992 körül kerültem ismét a rend közelébe, amikor pénzügyi tanácsadóként segítettem az akkor megválasztott Jelenits István tartományfőnök urat. Ez a munkakapcsolat hosszú évekig fennmaradt és csupán 2014 végével szűnt meg, amikor az egyéb kötelezettségeim már nem tették lehetővé e tevékenység folytatását.
Miért vált fontossá Önnek, hogy a szociálisan rászoruló diákokat támogassa?
Az ’50-es évek közepén születtem. Négyen voltunk testvérek, a szüleink értelmiségi származásuk miatt nem tudtak a tehetségüknek megfelelő munkát végezni: édesapám a hadifogság után nem tudta már a jogi egyetemet folytatni, édesanyám pedig nyolc nyelven beszélt, de nem lehetett orvos. Édesapám 1956-ban munkástanács tag volt, ezért sokáig csak megtűrt személy lehetett a munkahelyén. Szegények voltunk, esténként többször volt zsíros kenyér, mint nem, új ruhára szinte sosem jutott. A helyzetünk a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején kezdett el javulni, de a fogékonyság a nehéz helyzetben levők iránt, talán édesanyám példája alapján is, – aki ha tehette az utolsó fillérjét is szétosztotta a szegényeknek – a mai napig megmaradt. Az életpályám a Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után korán a vállalkozói pályára vezetett, így lehetőségem volt arra, hogy már a ’90-es évektől különféle egyházközségeken keresztül támogassam azokat a fiatal családokat, akik anyagi segítségre szorultak.
Miért éppen így kívánt kapcsolódni szolgálatunkhoz?
A piaristáknak végzett tanácsadói munka közben szemem láttára nőtt fel az az iskolahálózat és intézményrendszer, amely most a rendtartomány gerincét jelenti. A munkám során több mint tíz évvel ezelőtt jött számomra a gondolat, hogy a gyarapodó létszámú diákoknak anyagi támogatást is kellene biztosítani, amennyiben erre rászorulnak. Kezdetben évente kötöttem megállapodást a Piarista Alapítvánnyal a támogatásról, majd fél évtizede egy öt évre szóló megállapodást kötöttünk, amely ugyan idén lejárt, de ezt követően is folytatni kívánom a támogatást.
Jelenleg huszonöt diákot támogat évente a Vass Péter szociális ösztöndíj. Mikor lenne elégedett?
Nagyon örülök a jelenleg támogatott létszámnak, hiszen pontosan huszonötször több mint a semmi. Azonban igazán akkor lennék elégedett, ha sikerülne további támogatókat bevonni, és a támogatott létszám felmehetne legalább ötven főre. A támogatás havi összegét is emelni kellene, a 10 hónapon keresztül biztosított havi 10.000 forint ma már a felét sem éri, mint kezdetekben. Ismerem azokat a sorsokat, akiket támogat az alapítvány. Az ember Budapesten el sem tudja képzelni, hogy az ötvenes években tapasztalt mélyszegénységben élnek sokan azon családok közül, akiknek a gyerekei az iskoláinkat látogatják. Legtöbb esetben valamilyen családi tragédia áll a dolgok mögött; pl. elhunyt az édesapa, és az édesanya ebbe belebetegedve neveli kettő/három/négy kiskorú gyerekét. Szívem szerint sokkal többet és többeknek segítenék, remélem az általam vezetett BioFil Kft. ezt előbb utóbb lehetővé teszi. Addig is mindenkit arra bíztatok, hogy lehetősége szerint támogassa a Vass Péter szociális ösztöndíjat, mert az erre fordított összeg valóban az egyik leghasznosabb elköltése a pénzünknek.
BITTSÁNSZKY SAROLTA – SZKLADÁNYI SÁNDOR
———————————————————————————————————————————————————-
A Vass Péter szociális ösztöndíjban a piarista intézmények általános iskolás és gimnáziumi diákjai részesülhetnek. Részletes információkért forduljon a Piarista Alapítványhoz. (https://alapitvany.piarista.hu; alapitvany@piarista.hu) Az ösztöndíjprogramot az alapítvány honlapján keresztül bankkártyás adományozással, illetve banki átutalással lehet támogatni. Piarista Alapítvány, bankszámla: 10700024 70759196 51100005, közlemény: Vass Péter ösztöndíj.
