„A temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének meghívására június elején Temesvárra utaztam. Június 10-én részt vettem a végzős diákok ballagásán és banke
A temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének meghívására június elején Temesvárra utaztam. Június 10-én részt vettem a végzős diákok ballagásán és bankettjén, majd 11-én az iskola tanévzáró ünnepélyén. A szépen megszervezett ünnepségeken való részvételen túl tárgyaltam Martin Roos megyéspüspök úrral, Johann Dirschl általános helynökkel, Jakab Ilona igazgató asszonnyal és Kocsik Zoltánnal, az iskola spirituálisával.
Röviden tapasztalataimról. Az iskola komoly nehézségekkel küzd. A szeptemberben életbe lépő új román oktatási törvény szerint azokat az iskolákat, amelyeknek tanulólétszáma nem éri el a 300 főt, össze kell vonni más iskolával. A Gerhardinum tanulólétszáma jelenleg 140 körül van. Ha összevonásra kerül valamelyik másik temesvári állami iskolával, akkor elveszti vallásos és piarista szellemiségét, a teológiai oktatás lehetőségét, "fiókiskolája" lesz egy másik intézménynek. Nagy veszteség lenne, mert az igazgatónő és a spirituális nagyon jó, családias és vallásos légkört teremtettek az iskolában. Most azzal próbálkoznak, hogy egyesülnek egy temesvári német óvodával és esetleg egy magyar óvodával is. De a létszám még így is csak 280 fő lenne…
A másik súlyos gond a magyar jelentkezők hiánya. Egy osztály megnyitásához legalább 15 diák kell, jelenleg a 2010/2011-es tanév magyar osztályába még csak tízen jelentkeztek. Egyre kevesebb a magyar érzelmű, bátor magyar, pedig magyarok lennének, ők teszik ki a román osztály egy harmadát… Ha pedig nem lehet majd magyar osztályt nyitni, akkor lassanként megszűnik a magyar oktatás is. Sajnos ezen a téren helyzet javulására nem, inkább rosszabbodására lehet számítani.
Amikor a generális atyával ez évben Temesváron jártunk felmerült egy olyan megoldási lehetőség is, amely szerint a Piarista Rend római központja egyfajta "szerződést" kötne a Gerhardinummal, ebben elismerné annak különleges egyházi jellegét, a piarista szellem folytatóját látja benne és szellemi segítséget, együttműködést ígér. Esetleg a fenyegető iskolaösszevonást egy ilyen, az iskola teológiai, vallásos jellegét megerősítő irattal el lehetne kerülni.
Sajnos egy szerencsétlen személyi változás is érzékenyen érintette az iskola nevelő munkáját. Évek óta az iskola spirituálisaként működött Szilvágyi Zsolt, fiatal és lelkes egyházmegyés pap, akinek az elmúlt év októberében konfráteri diplomát is adtunk. A diákok nagyon szerették, szívvel lélekkel végezte spirituálisi munkáját és azután is a nevelő közösségben maradt, hogy miután a szentatya Böcskei László általános helynököt nagyváradi püspökké nevezte ki, ő lépett annak helyébe. Vikáriusként is sokat segített az iskolai munkában és harmonikusan tudott együttműködni az új spirituálissal, Kocsik Zoltánnal. Egy év vikáriusi munka után temesvár-józsefvárosi plébánossá nevezte ki. Mint plébánosnak most már sem ideje, sem lehetősége sincs az együttműködésre. Hiányát a tantestület és a diákok is nagyon érzik. Megpróbálom vele a jövőben is tartani a kapcsolatot, amit ő is igényel.
Az új helynök, Johann Dirschl jószándékú és kedves ember, ő volt a józsefvárosi plébános.
A belvárosi temetőben lévő piarista sírkert állapota kicsit kaotikus. Abban az értelemben, hogy a központi sírkövön fel van ugyan írva az oda eltemetettek neve (11 piarista + Való Feri bácsi), tehát tudjuk, hogy kik nyugosznak ott. De az egyes sírkeresztekről már lekoptak a nevek, csak ötöt sikerült azonosítani. Kísérletet teszek, hogy az öregdiákok feljegyzéseinek és visszaemlékezéseiknek segítségével valamilyen módon rekonstruáljam a sírokat. Megbíztam Kocsik Zoltánt, hogy érdeklődje meg, mennyibe kerülne a sírkő letisztíttatása és a betűk újrafestetése. Talán találunk rá egy kis pénzt. A sírkő fényképét mellékelem. Az iskola diáksága és tanári kara halottak délutánján és estéjén kivonul a temetőbe és a piaristák sírjánál gyertyát gyújtanak, a sírokra virágot visznek és imádkoznak. Az iskola vezetősége fontos feladatának tekinti a sírkert ápolását és látogatását. Sajnos a sírhelyeket hét évenként kell megváltani. Jelenleg ez az ügy rendben van.
Több holmit is vittem a Gerhardinum épületében lévő piarista emlékmúzeumba: fényképeket, emléktárgyakat, meg az egyik reverendámat cingulusostól, amelyet majd a egy "próbababára" rátéve beállítunk a múzeumba, hadd lássák a mai diákok, milyen volt a piarista ruha. Augusztusban majd egy napra kimegyek újra, mert most az évzárás nagy forgatagában nem volt idő a múzeumban rendezkedésére.
Templomunkban Kocsik Zoltán spirituális a templomigazgató, rend van és tisztaság. A szentmisék magyar nyelven folynak, ha az iskola diákjai vesznek részt szentmisén, akkor latinul, román és magyar olvasmányokkal. A miatyánkot is két nyelven mondják: előbb románul, aztán magyarul. 11-én volt Jézus Szíve, nem kötelező ünnep, és a tanévzárás miatt a diákoknak nem kellett volna bejönniök, de Kocsik atya megkérte a magyar diákokat, hogy jöjjenek el a fél kilences szentmisére. Volt négy ministránsunk, egy 10-15 tagú kórus és a padok is megteltek diákokkal…
Egy pár apróság: a ballagáson elnéztem a diákokat, nagyon sokan sírtak. A fiúk is. Biztos jele annak, hogy szerették az iskolát. * A banketten a diákok nem ittak szeszes italt, csak kólát, szörpöt és vizet. * Az ajtóban várták a tanárokat: az tanárnőket egy-egy fiú, a férfi tanárokat egy-egy leány kísérte be kézenfogva a terembe. Kedves figyelmesség. * A tanévzárón megjelent a svájci testvériskola igazgatója: rövidnadrágban, tornacipőben, trikóban… Ennyire becsüli egy svájci a román iskolát… Becsületére váljék, hogy nem akart előre ülni, de végül is azért csak mellettem foglalt helyet. * A legjobb tanulók díjakat kaptak, osztályonként szólította ki őket az osztályfőnök. Kedves szokás, hogy a díjazott egy szép csokor virágot visz magával, és amikor átveszi a díját, átadja a virágot a tanárnőnek. * Kedves közjáték: egy tanárnő sorolja (természetesen románul) díjazottjait és mondja a díj okát is, de az "és" kötőszót többször eltéveszti és magyarul mondja. Általános derültség. * A tanévzáró vége komollyá válik: a spirituális megimádkoztatja őket én pedig átadok az iskolának és a templomnak egy Kalazancius-ereklyét. * Több diák szemébe könny szökik, amikor – magam is kicsit meghatódva – megköszönöm nekik, hogy az októberi nagy öregdiák találkozó előkészítésének sok munkájával mekkora örömet okoztak ezeknek.
Ruppert József Sch.P.
