Tedeum a Sapientián 2008. június 27-én

Június 27-én, pénteken tartottuk a tedeumot a Sapientián. A szentmise főcelebránsa Várszegi Asztrik püspök volt, szónoka Urbán József tartományfő

Urbán József szentbeszéde a Sapientia tedeumán 2008. június 27-én

I.

1.

A mai nap szentírási olvasmányai a liturgikus naptárban szereplő ünnephez, Szent László király emléknapjához kapcsolódnak. Mégis jól esett hallgatni ezeket a szavakat, mert úgy érezhettük, nekünk szólnak; nekünk, akik nemcsak Szent László királyra gondolunk ma, és nemcsak Isten benne megnyilvánuló gondviselését és szeretetét ünnepeljük, hanem egy tanév végén is vagyunk.

Tedeumra, hálaadásra jöttünk össze. Többen egy évet zárnak le, de jó néhányan vannak, akik egy teljes képzési időszak végére érkeztek, és szentmise után a diplomájuk átvételére készülnek.

2.

Az olvasmányban a Bölcsesség könyvéből hallottunk részletet. A bölcsesség dicséretét hallottuk; a szerző azt ünnepli a bölcsességben, hogy az embert minden helyzetben elkíséri; vele van akkor is, ha jól megy a sora, és nem hagyja el akkor sem, ha rosszra fordulnak a dolgok.

A hallott részletben megjelentek a jólét képei: a Bölcsesség megáldja a munkáját annak, akivel vele él. Megjutalmazza minden fáradozását, és bőséget ad neki.

Aztán arról hallottunk, hogy oltalmában részesíti: megvédi minden ármánykodástól, oltalmat ad neki ellenségeitől, és végül győzelemre vezérli.

Vele van a nehéz helyzetekben is: akkor, ha elárulják, vagy ha börtönbe kerül, megvédi a zsarnokkal szemben, és jóra vezeti sorát.

És nagyon fontos volt az idézett rész elején az a mondat, hogy: megmutatja neki az igaz utat, feltárja neki Isten országát, és megtanítja a szentek tudományára.

3.

Azt hiszem, egy-egy ilyen alkalommal, mint amilyen ez a mostani évzáró hálaadás is, helyesen tesszük, ha hozzámérjük magunkat ehhez a képhez. Hogyan is értem ezt? Úgy, hogy kérdést teszünk fel magunknak: bölcsebb lettem-e? gyarapodtam-e a bölcsességben idén, vagy ezen a képzésen?

Lehet aztán részletezni is ezt a kérdést:

• mit tanultam ebben az évben magamról?
• mit tanultam Istenről és a vele való kapcsolatomról?
• mit tanultam a többiekről, a többi emberről és a velük való kapcsolatomról?

II.

1.

Tegnap előkerestem a fundamentális órán készített jegyzeteimet, 1986-ból. Úgy van, ahogy emlékeztem rá: a vallások kapcsán tanultunk a tapasztalásról. Előttem van az a bizonyos fundaóra, amikor Lukács tanár úr föltette nekünk a kérdést: mit értünk tapasztaláson? Arra is emlékeztem, hogy a választ nyelvi jelenségekből kiindulva kerestük.

Kerestük… – Ez többes szám – meg kell vallanom – egy kis eufemizmus. A valóság az volt, hogy Lukács tanár úr kereste a választ, mi meg őt követtük.

Szóval nyelvi jelenségeket, konkrétan előbb a magyar nyelv, majd idegen nyelvek szavait vettük magunk elé, és ízlelgettük őket: megállapítottuk, milyen érdekes, hogy a német Erfahrung vagy a latin experientia azt mondja, hogy a tapasztalás valamilyen út bejárásban áll. A tapasztalt ember az, aki járatos valamiben. A magyar konkrétabb: az érzékelést, a tapintást emeli ki. Ebben az esetben – ha jól emlékszem – izgalmasabbnak éreztük az idegen szavak nyújtotta ötletet. Azt tehát, hogy tapasztalatra akkor tesz szert az ember, ha útra kel.

Milyen szép, hogy a mai olvasmány is útról beszélt, az igaz útról: a Bölcsesség feltárja az igaz utat, megmutatja Isten országát, és megtanít a szentek tudományára.

Azt javasoltam az előbb, hogy tegyünk fel magunknak kérdéseket. Mit tanultam? Vagy az alapján, amit az előbb mondtunk, így is föltehetjük a kérdést:

• mit tapasztaltam az év során?
• milyen utat jártam be?
• honnan hová jutottam?
• miben változtam?

2.

Ha már az előbb egyszer idéztem Lukács tanár urat, hadd citáljam még egyszer. Ahogy húsz éve, úgy hiszem, most sem mulasztja el felhívni hallgatói figyelmét arra, hogy a teológia térdelő tudomány. Azt hangsúlyozza ezzel, hogy a teológia nem csupán elméleti és nem valami holt dolog; nem pusztán okoskodás, hanem megélt kapcsolat. Istent szóba hozni, pláne szóhoz juttatni csak az tudja, aki kapcsolatban vele. Személyes Isten-kapcsolat nélkül nem lehet teológiát űzni.

Azzal, hogy térdelő tudományról beszélünk, elsősorban nem azt hangsúlyozzuk tehát, hogy a teológiát valami szent közeggel, az áhítat légkörével kell körülvenni. Sokkal inkább a személyességet emeli ki az, aki a teológiáról mint térdelő tudományról beszél.

Valahogy úgy, ahogy André Louf mondja a Gyengeség és kegyelem című könyvében:

„Imádkozni annyi, mint megismerni legmélyebb valóságunkat, létünknek azt a pontját, ahol […] Isten megérint bennünket. A bizánci írók néha toposz to Theunak hívják ezt a helyet."

Igen, amikor azt mondjuk, a teológia térdelő tudomány, akkor arról a tapasztalatról beszélünk, hogy locus theologicus, az Istennel való találkozás helye vagyunk mi magunk, az életünk, a mindenapjaink. A teológiai tárgyakkal való foglalatosság célja az, hogy segítsen eljutni erre a felismerésre.

Az eredeti kérdésünket – mit tanultam idén? – hadd pontosítsam és fogalmazzam át ez alapján újfent:

• milyen személyes üzenete van az elmúlt évnek számomra?
• hogyan szólít meg az Isten engem ennek az évnek a történéseiben?
• hogyan állok legmélyebb valóságom megismerésével, hogyan állok az imádsággal?

3.

Az a szentírási részlet, amelyet az olvasmányban hallottunk, arról is beszélt, hogy nehéz helyzetek is vannak az életünkben, és a Bölcsesség ezekben a helyzetekben sem hagy el, hanem jóra vezeti sorsunkat.

A múlt héten hallottam a rádió katolikus krónikájában egy idős asszony tanúságtételét. Abból az alkalomból készítettek vele interjút, hogy meghalt a férje, aki országos ismertségre tett szert azzal, hogy nyaranta beteg gyerekeket vitt táborba. Ez az idős asszony elmesélte, hogy hogyan is váltak érzékennyé a beteg gyerekek helyzetére.

Az első gyermekük kislányát valaki elejtette, és így megsérült a koponyája. Ettől a sérüléstől fájdalmai voltak a kicsinek, és a fájdalmait úgy próbálta enyhíteni, hogy hol a falba, hol a térdébe verte a kis fejét. Azt mondta a riportban az asszony, hogy ezt látva arra gondolt: „Ezt az Isten nem véletlenül küldte nekünk. Minden keresztből megpróbálom kihámozni, hogy mit vár tőlem az Isten, és mit várt akkor tőlünk az Isten. Akkor fordultunk a szenvedők felé, és főleg a gyerekek felé."

Biztos vannak itt köztünk olyanok is, akiket kudarcok és sikertelenségek értek az elmúlt évben. A mai olvasmány arra bátorít minket, hogy úgy nézzünk a sikertelenségre, mint ahogy ez az asszony. Úgy nézzek a kudarcaimra, mint keresztre, amelyet nem véletlenül küld nekem az Isten.

• A napokban láttam valakit, aki sírva fakadt a sikertelen vizsga után. – Neki szól Isten Igéje, Jézus, a Bölcsesség: Ne félj, veled vagyok, nem hagylak el. Próbáld meg észrevenni, hogy mit tanulhatsz ebből a kudarcból. Értékes vagy.
• Van, aki betegen kórházba került a vizsgaidőszak közben. – Neki szól Isten Igéje, Jézus, a Bölcsesség: Veled vagyok, ne félj, nem hagylak el. Szeretettel átölellek és hordozlak, veled együtt szenvedek.
• Van olyan, aki máshová remélt beosztást kapni, mint ahová az elöljárója küldi. – Neki szól Isten Igéje, Jézus, a Bölcsesség: Veled vagyok, nem hagylak el. Ne félj, az ismeretlen utakon is elkísérlek. Magasabbra, többre vezetlek.
• Van köztünk olyan, aki nem folytatja a szerzetesi életet. – Neki szól Isten Igéje, Jézus, a Bölcsesség: Veled vagyok, bármerre vezet az utad, nem hagylak el. Szeretlek, az enyém vagy, örökre hozzám tartozol.
• Van, akit betegsége akadályoz meg abban, hogy eddigi beosztásában maradjon. – Neki szól Isten Igéje, Jézus, a Bölcsesség: Veled vagyok, erőt adok neked. Jó, hogy vagy. Van értelme az életednek, megmutatom neked az élet értelmét.

Fájdalmak, kudarcok, keresztek ezek, amelyekből Isten személyesen nekem szóló üzenetét hallhatom ki. A Bölcsesség velem van, hogy segítsen ennek az üzenetnek a meghallásában.

III.

A Sapientia, Isten Bölcsessége szavára szeretnénk figyelni ezen a Tedeumon. Isten elé térdelünk ma; neki, és az ő jelenlétében magunknak tesszük fel személyes kérdéseinket.

Mit tanultam az elmúlt évben? Milyen úton vezetett Isten? Miben változtam, mit látok és teszek másként? Mit akar üzenni személyesen nekem a keresztjeimmel?

Így szeretnénk megtanulni a szentek tudományát. Segítsen minket ebben a törekvésünkben Isten Bölcsessége! Ámen.