Pedro Aguado rendfőnök atya 2023. áprilisi levele
A rend 48. egyetemes káptalanja így írta le a következő hatéves időszak ötödik „kulcsterületét”: „Jelentős előrelépés a Kegyes Iskolák teljes körű fenntarthatóságára irányuló célkitűzés megvalósítása terén”. Nagyon jó megfogalmazás ez, éppen annyira reális, mint amennyire sok munkát igénylő. Reális, mert azt javasolja, hogy lépjünk előre. Sok munkát igénylő, mert arra kér, hogy tegyük ezt jelentős mértékben. Ez a két kifejezés igen világos útmutatást ad az előttünk álló feladathoz: olyan lépéseket kell tennünk és olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek valóban jelentősek a kitűzött cél, a Kegyes Iskolák teljes körű fenntarthatósága érdekében.
Nagyon fontosnak tartom, hogy akik a Kegyes Iskolákhoz tartozunk, mindannyian jól ismerjük az 5. kulcsterület [1.] egyetemes káptalan által elfogadott szövegét. Úgy vélem különösen fontos, hogy jól értsük a „teljes körű fenntarthatóság” fogalmát. Azért mondom ezt, mert amikor fenntarthatóságról beszélünk, többnyire azt gondoljuk, hogy az elsősorban a missziónk zavartalan működéséhez szükséges anyagi forrásokra vonatkozik. Ez a rész – a gazdasági – kétségtelenül alapvető. De nem az egyetlen. Amikor egyetemes káptalanunk a fenntarthatóság kihívásának integrális megközelítését javasolja, három fő területre gondol: a vezetésre (emberek és csapatok), a karizmára (identitás) és az anyagi erőforrásokra.
Néhány egyszerű gondolatot szeretnék megosztani veletek a fenntarthatóságunkat meghatározó három nagy terület mindegyikéről.
I. Kalazanciusi vezetés
Ezt a kihívást többféle szempontból is megközelíthetjük, amelyek mindegyike kiegészíti egymást. A szükséges vezetés három szempontját szeretném kiemelni, amelyeket ma különösen fontosnak tartok.
1. Először is azt hiszem, hogyKalazanciusra kell tekintenünkahhoz, hogy megértsük milyen vezetési stílusra van szükségünk, mindig tágítva a látószögünket. Ne csak a tartományfőnökökre gondoljunk, hanem mindazokra, akik vezető szerepet töltenek be, vagy akiktől ezt a szerepet elvárják (elöljárók, igazgatók, delegátusok, bizottságvezetők, felelősök stb.). Az alapító által javasolt vezetési koncepció megértéséhez tanulságos felidézni azt, amit Kalazancius a tartományfőnökökről mondott: „Hasonlóképpen provinciálisokat is nevezzen ki, akik ezeket jól tudják irányítani, akik a vezetésben az Úr Jézus Krisztus szeretetét, szelídségét, jóságát utánozzák. Ne uralkodók legyenek, hanem a lelki nyáj mintájára inkább példával, mint szóval irányítsák alárendelt rendtársaikat.” [2.]
A „vezetés” és a „vállalás” két olyan szó, amelynek mindig együtt kell járnia. Annak a személynek, akinek a vezetés felelősségét ajánlják, hivatásszerűen kell vállalnia azt, úgy, hogy a legjobbat adja magából, és személyesen megéli azt, amit övéitől kér. Ellenkező esetben nemcsak hiteles nem lesz, de hatékony sem. Márpedig a hitelesség és a hatékonyság alapvető fontosságú. Mindkettő az. Csak az ilyen vezetés képes megbirkózni a legjelentősebb kihívással: a vezetés generálásával.
2. Másodszor, úgy vélem,olyan vezetésrevan szükségünk, amely társfelelősséget eredményez. A szerzetesközösség vagy a nevelőközösség felnőttekből áll, akik képesek megérteni és vállalni a csoport és a küldetés megfelelő működéséhez szükséges feladatokat. Amikor a közösség, a csapat vagy a titkárság jóváhagy egy elképzelést, egy tervet, bizonyos célokat, feladatokat vagy projekteket… akkor azt a csoport mindegyik tagja vállalja. Ha megosztott a projekt, akkor mindenki a sajátjának érzi. A társfelelősség és a rendelkezésre állás együtt járó magatartásformák, ahogyan a társfelelősség és a küldés is az. A közösség – figyelembe véve az egyes emberek személyes helyzetét, képességeit, felkészültségét és hivatását – különböző feladatok elvégzésére javasolja és küldi tagjait, és teszi ezt azokon az embereken keresztül, akik ezért felelősek.
3. A harmadik szempont, amit a vezetéssel kapcsolatban ki szeretnék emelni, azt foglalja magában, amit„előrelátó megkülönböztetésnek”nevezhetünk. Haladást kell elérnünk a tisztánlátásban azokon a legfontosabb területeken, amelyek a küldetésünket és a jövőnket biztosítják. Ez a megkülönböztetés alapvető fontosságú. Ha kellően tisztában vagyunk a prioritásainkkal, akkor képesek leszünk előrelépni azok megvalósításában. De még ez sem elegendő, ha nem tudjuk bátorítani az „előrelátó megkülönböztetést”, ha nem mélyülünk el abban, hogy merre tart saját valóságunk és annak a társadalomnak a valósága, amelyet szolgálunk, hogy felkészülhessünk a megfelelő válaszadásra. Mérlegelnünk kell, mi az, ami lényeges, és meg kell értenünk, milyen kontextusban kell továbbfejlesztenünk.
Egyre gazdagabb és egyre bátorítóbb diskurzus folyik életünk és küldetésünk karizmatikus önazonosságáról. Sokat dolgoztunk rajta, és igen gazdag reflexiós anyaggal rendelkezünk. Csupán három egyszerű megjegyzést szeretnék tenni, amelyeket ma alapvetőnek tartok a teljes körű fenntarthatóság kihívásának összefüggésében.
1. Először issoha ne hagyjuk abba az identitás építését. Ez örök feladat. Az emberek megújulnak, a kontextusok változnak, a kihívások meglepnek bennünket. „Nyitott és bekapcsolt” antennára van szükségünk annak megértésére, hogy az adott pillanatban mit kell kiemelnünk identitásunk előmozdítása érdekében. Önazonosságunk „missziós” dimenziója az egyik olyan szempont, amelyre napjainkban kétségtelenül oda kell figyelnünk. Egy nemrégilevélben beszéltem erről. Identitásunk lényegében világos, de felfedezzük, hogy missziós is, ennélfogva nyitott. A kihívás az, hogy jól tudjuk-e ötvözni a két dinamizmust: az identitás egyértelműségét és következetességét, valamint nyitottságra és befogadó párbeszédre való képességét.
2. Vannak olyanterek és választások, amelyek különösen jelentőseka fenntartható önazonosság elősegítésében. Mindenekelőtt a következőkre gondolok: misszióba illesztett szerzetesközösség, melynek hivatása a megosztás és az elhívás; piarista keresztény közösség, mely vállalja azt a kihívást, hogy a misszió lelke legyen; piarista szolgálatok, melyeket azoknak tekintünk, amik: identitásunk alapvető vonásainak kifejeződéseinek; a megosztott küldetés csapatai, képzési folyamatok, a piarista testvériséggel való kapcsolat, és különösen a fiatalok elhívásának képessége, hogy hivatásszerűen vállalják a piarista életet és küldetést. Ezek az egyre szükségesebb és egyre nagyobb kihívást jelentő szempontok megtalálhatók egyetemes káptalanunk „A Kegyes Iskolák építése” című fő témájában.
3. Harmadszor, arra a képességünkre szeretnék utalni, hogyaz új kihívásokat felismerjük, és megfelelő válaszokat adunk rájuk. Egy csoport karizmatikus gazdagsága nemcsak a történetéhez vagy alapítója legfontosabb üzeneteihez kapcsolódik, hiszen a szerzetesi intézmények karizmái „megtestesülő” módon jönnek létre, és megtestesülésükben adnak támpontokat arról, hogy miként kell érteni őket. Karizmánkat olyan hűséggel kell tudnunk megélni, ahogyan válaszolni tudunk a mai körülményekre. Egy karizma akkor marad gyümölcsöző, ha képes új válaszokat adni az új helyzetekre, amikor azok felmerülnek. A karizma a meghatározás szerint inkulturálódik. És most saját választásunkból interkulturálódik. Izgalmas kihívás.
A teljes körű fenntarthatóság kihívásának harmadik dimenziója. Azoknak a forrásoknak a megszerzése, amelyek a legnagyobb mértékben biztosítják életünk és küldetésünk fenntarthatóságát. Ahhoz, hogy ebben az összetett és jelenleg annyira nehéz kihívásban előrelépjünk, három igét kell tudnunk ragozni: előteremteni, gazdálkodni, megosztani. Egyik sem előzi meg a másikat. Mindhárom egyidejű és kiegészíti a többit.
1. Előteremteni:A rendnek forrásokat kell teremtenie. Azt hiszem túl kell lépnünk a hagyományos „külső és belső” forrás sablonon, mert az nem elég. Jobb egy tágabb, esetleg négy nagy cselekvési területből álló rendszerre váltanunk: forráskeresés különböző perspektívák alapján, pályázatok menedzselése és biztosítása, missziós bevételek generálása, jövőbeli lehetőségeket biztosító beruházások előmozdítása. Mindezeket a dinamikákat alapítványainkon keresztül, valamint a rend új lehetőségeiből és struktúráiból kiindulva kell előmozdítanunk, ahogyan azt az egyetemes káptalan jóváhagyta. [3.]
2. Gazdálkodni:A jó gazdálkodás erőforrásokat teremt, a hanyag gazdálkodás elpazarolja azokat. Ez az elv éppen annyira világos, mint amennyire alapvető. Kétségtelenül ez az oka annak, hogy egyetemes káptalanunk úgy döntött, hogy a cselekvési irányok közül elsőként egy komoly gazdasági és pénzügyi felülvizsgálatot kell tartani minden demarkációban. [4.]
3. Megosztani:A rend akkor fog előre haladni, ha megértjük, hogy javaink megosztása kulcsfontosságú a Kegyes Iskolák építéséhez. Ezen az elven alapul a hozzájárulási rendszerünk, amely igényli mindenki együttműködését. A hozzájárulásnak társfelelősnek és pozitívnak kell lennie, amihez a Generálisi Kongregációnak egy „központi terv” beindításával kell hozzájárulnia, hogy mindenki megértse gazdasági megosztásunk dinamikáját és célkitűzéseit. Ezen a feladaton dolgozunk.
Testvéri levelem összegzéseként elmondanám, hogy az általam bemutatott kilenc szempontot egymástól való kölcsönös függőségük alapján lehet megérteni. Ezt a kilencet, de sok egyéb szempont is felvethetünk, hogy teljes körű fenntarthatóságunk három központi dimenzióját – a vezetést, a karizma fejlesztését és a szükséges erőforrásokat – előbbre vigyük. Ez a „teljeskörűség” titka, amely minden dimenzióval holisztikus és sohasem részleges jövőkép alapján foglalkozik. Haladjunk ezen az úton. Ez a káptalan javaslata.
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado Sch. P.
generális atya
JEGYZETEK
[1.] Piarista Rend Generálisi Kongregációja: A Szentlélek vezetésével. A 48. egyetemes káptalan dokumentuma, Piarista Füzetek 27., Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2022, 46–52. (5. kulcsterület)
[2.] Kalazanci Szent József: A Kegyes Iskoláknak, Isten Anyja Szegényei Kongregációjának Konstitúciója (1622), 283.
[3.] Piarista Rend Generálisi Kongregációja: A Szentlélek vezetésével. A 48. egyetemes káptalan dokumentuma, Piarista Füzetek 27., Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2022, 51–52 (5. és 6. cselekvési irány).
[4.] Piarista Rend Generálisi Kongregációja: A Szentlélek vezetésével. A 48. egyetemes káptalan dokumentuma, Piarista Füzetek 27., Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2022, 51 (1. cselekvési irány).
