Október 18-án a Kegyes Tanítórend temesvári templomában bemutatott délutáni szentmisén a tíz éve elhunyt Való Ferenc piarista atyára emlékeztek szerzetestársai és tisztelői.
Az elmúlt vasárnap, október 18-án a Kegyes Tanítórend temesvári templomában bemutatott délutáni szentmisén a tíz éve elhunyt Való Ferenc piarista atyára emlékeztek szerzetestársai és tisztelői. A liturgiát Tőzsér Pál szegedi piarista szerzetes tanár, Jäger Béla kanonok, Temesvár – újkissodai plébános, Szilvágyi Zsolt Temesvár – józsefvárosi, György Zoltán nagyiratosi, Andó Attila nagyszentmiklósi plébános, Hajdú József és Túry László ny. lelkipásztor, Kocsik Zoltán spirituális, a piarista templom igazgatója jelenlétében Ruppert József OSchP, a piarista rend romániai megbízottja mutatta be. A szentmisén részt vett Jusztinné Nedelkovics Aliz, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója, Jakab Ilona, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója, a két tanintézet pedagógusai, valamint a hívek népes csoportja.
Szentbeszédében Ruppert József piarista szerzetes Való Ferenc atya életének és szolgálatának főbb mozzanatait elevenítette fel, de megidézte az embert is, aki, mint mondotta, haláláig helytállt. – Csodáltuk az erőt, amivel le tudta gyűrni a fáradtságot, betegséget. Lelkipásztori-nevelői munkájának eredménye sokszor látható módon is megnyilvánult, például a szerzetesi hivatásban, amelyet több fiatal is az ő tanácsai vagy lelki gondozása nyomán választott. Szeretettel emlegette az őt többször is meglátogató Josep Balcells generális atya szavait: Francesco, usque ad mortem! vagyis: Ferenc, mindhalálig! És így igaz: aki Isten és a lelkek szolgálatába állt, az mindhalálig dolgozik – emlékezett Ruppert József Való atyára, akinek életútját is bemutatta: – A temesvári piarista templom volt igazgatója Nagykárolyban született 1921. szeptember 23-án Waldmann Ferenc néven, hivatását is az ott tevékenykedő piarista atyák hatására választotta. 1939-ben jelentkezett a rend Romániai Rendtartományába, amelynek akkoriban Nagykárolyban volt a noviciátusa. 1940. augusztus 30-án hozták meg a második bécsi döntést, amelynek nyomán a nagykárolyi rendház ismét magyar közigazgatás alá került, és az ottani növendékek Budapesten folytatták tanulmányaikat. Így Waldmann Ferenc is a budapesti gimnáziumban tette le az érettségi vizsgát 1941-ben, méghozzá kitüntetéssel. Ekkor változtatta meg nevét Valóra. A teológia mellett 1943-tól magyar-francia szakot végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944/45 telét, Budapest ostromát a budai Szt. János kórházban élte át, ahol vöröskeresztes szolgálatot teljesített. 1945. július 27-én tett örök fogadalmat. A világháború során újból román uralom alá került nagykárolyi rendházba való visszatérés nem volt egyszerű, és tanítania sem volt hol, mivel 1948 nyarán a piarista iskolákat államosították. Így Való atya eleinte Kaplonyban volt lelkipásztor, később Csomaközön plébános, majd Nagybányán, Székudvaron, Zimándújfalun, Arad-Mikelakán és az aradi minorita plébánián segédlelkész. Újabb nyolc év szolgálat következett a szatmári egyházmegyében, végül 1988-tól haláláig a temesvári piarista templom igazgatójaként szolgálta Istent és a híveket.
A szentmisét követően Kocsik Zoltán templomigazgató orgonahangversenyre hívta az egybegyűlteket. – A resica-govondári templom a piarista templomnak adományozta eddigi orgonáját, amelyet dr. Walter Kindl székesegyházi karnagy és Pelics Dan orgonaépítő épített fel. Az orgonát Roos Márton megyés püspök az elmúlt héten megáldotta, így Kuzma Levente neves magyar orgonaművész mai koncertje az első, amely ezen a hangszeren csendül fel – mondotta Kocsik Zoltán spirituális.
Való atya elhivatottsága magas fokú tudással és emberközelséggel párosult, ennek tulajdonítható, hogy halálának tízedik évfordulóján a piarista templomban azok is itt emlékeztek, imádkoztak lelki üdvéért, akiket ifjú korukban esketett és gyermekeiket is megkeresztelte. Emléke sokak lelkében él tovább.
Sipos Enikő, ÚJ SZÓ, 2015. október 24.
