Tudjunk hidat építeni – Megjelent a piarista évkönyv

A rendtartomány évkönyvének bemutatása alkalmából, rendhagyó óra keretein belül, fórumbeszélgetésen vettek részt a budapesti gimnázium tizedikes diákjai. Zsódi Viktor Sch.P. tartományfőnök válaszolt Valaczka András és a diákok kérdéseire.

 

Valaczka András: Kedves tartományfőnök atya! Nem véletlen, hogy pont ma van ez a találkozó, ez a visszatekintő esemény. Hogyan kötődik a mai ünnephez?

Zsódi Viktor Sch.P.: Szeptember 12. Szűz Mária neve napja. Ez azért is különleges a piarista világban, mert Mária neve ott lángol iskoláink pajzsán. A piarista iskola címerében ott van Mária neve, és éppen ezért úgy is fogalmazzuk meg, hogy Mária neve napja, szeptember 12-e a piarista rend titulusának is ünnepe.

Amikor körbenézünk, sokszor azt is látjuk, hogy fellegek meg sötétség közeledik felénk ezen az úton. Ezek lehetnek egyszerű diákéletből vett nehézségek, egy szódolgozat németből vagy latinból, kémia órán egy elrontott kísérlet, amely aztán nehézségeket jelent sokunknak…, de azért a mai társadalom is számtalan kihívással küzd.

Amikor ezen a felhővel árnyékolt vagy sötét oldalon járunk, akkor megjelenik bennünk a vágy, hogy Krisztusra, a mi fölkelő napunkra tekintsünk, és szeretnénk, hogy olyan társaink legyenek, akik ezt az isteni fényt tudják sugározni felénk.

„Akkor tudunk egy úton jól járni, ha vannak útjelzők is. A szentek közül a legelső, aki ilyen társunk és útjelzőnk, a Szűzanya, akire a piaristák mindig is úgy tekintettek, mint a tanítás-nevelés legfőbb pártfogójára. Nem véletlenül nevezzük a Kegyes Iskolák Királynőjének a Szűzanyát.”

 

Van egy érdekessége is a mai napnak a magyar rendtartományban. Ilyenkor jelenik meg évről évre – immáron több mint 300 éve – az úgynevezett Familia Domus, amely az egyes rendházak tagjait és azoknak a feladatait sorolja föl. Általában ezen a napon, vagy ehhez a naphoz kapcsolódó rendházi eseményen olvassák ezt fel.

Bizonyos értelemben ez az évkönyv is hasonlóról szól, az elmúlt évről, hogy a piaristák, szerzetesek, világiak, tanárok, diákok, az öregdiákok, a hozzánk kapcsolódó szülők és mindazok, akik a piarista világhoz tartoznak, az elmúlt évben hogyan is élték meg a piarista küldetésüket, karizmájukat.

Ennek a küldetésnek a fókuszában a szerzetesek és a világi tanárok együttműködése van, annak érdekében, hogy Benneteket segítsünk a kibontakozásban, hogy szentté válhassatok. Nyilvánvaló, hogy ez az út csak együttműködéssel valósítható meg, ahogyan a családjaitokhoz és az öregdiák közösségekhez tudunk kapcsolódni. Ennek számtalan eseménye tűnik föl ebben a kötetben.

V.A.: Mielőtt felteszem, a következő kérdést, megkérdezem, hogy ki tudna az elmúlt tanévből olyan piarista eseményt említeni, amely nem zártan ennek az iskolának az eseménye, hanem tartományi szinten, több iskola közreműködésével valósult meg?

Diák: A KM (Kalazancius Mozgalom) tábor nagy esemény volt számomra a nyáron. Örültem, hogy minden iskolából jöttek piarista diákok, és nem csak egy helyen voltunk, hanem ezt a közösséget érezhettük is.

V.A.: Meg is ismerkedtél más iskolából valókkal?

Diák: Persze. Rengeteg mindenkivel összeismerkedtem, igen.

V.A.: Másféle verseny vagy ilyen jellegű élmény volt az életetekben, ami benne van az évkönyvben is?

Diák: Voltunk vitorlástáborban többen, és nagyon-nagyon jó élmény volt.
Diák: Még a kórustalálkozót tudom mondani, ami tavasszal volt, és több piarista iskola is jelen volt, Pestről, Óvárról, Kecskemétről.

V.A.: Biztos ti is észrevettétek, hogy túl van reprezentálva a könyvben: a zene. Egy csomó zenei program volt a Három Hollóban, kórustalálkozó, kóruséneklés, és azt is tudjuk valamennyien, hogy pont a kórusvezető karnagy úr, Melegh Béla tanár úr kapott különleges kitüntetést most idén – teljes joggal, mert az iskola zenei élete nagyszerű –, itt, ahol kinyílt véletlenül a könyv a 48. oldalon, talán korunk legnagyobb, világhírű zeneszerzője, Kurtág György látható, akit a piaristák köszöntöttek. Mesélnél erről pár mondatot?

Zs.V.: A Mester nagyon lelkes és büszke piarista öregdiák. Temesváron volt diák, és ma már közel jár a századik évéhez, mégis élményszerűen beszél a gimnáziumi életéről. Ekkora távlatból, számomra is különleges volt, ahogyan meghatódva beszélt a piarista tanárairól. Nem volt ez egy könnyű időszak. Arról mesélt, hogy román nyelvet kellett tanulnia. A román irodalmat egy székely piarista szerzetes tanította. És ez a szerzetes mégis tudott a román irodalom szépségéről beszélni! Megragadta őt a piarista valóság vallásközi jellege és nemzetek fölött állása! Ott, az éppen elcsatolt részeken, román fennhatóság alatt, székely szívvel, Temesváron, egy olyan zsidó származású fiatal, aki protestánsként egy katolikus szerzetesrend iskolájában tanul…

A hídépítés, ami a „pietas et litterae”, a vallásosság és a tudomány egyik lényege. Van, aki a kegyességre helyezi a hangsúlyt, van, aki éppen a tudományra, de szerintem most, a jelen pillanatban – s talán akkor is – az „et”-en van a hangsúly, az „és”-en. A különböző valóságokat át kell tudni hidalni, kapcsolódásokat kell építeni. Innen a földről, a Mennyország felé.

 

Diák: Úgy tűnhet, hogy a piarista iskolák jobban rámennek az iskolai oktatásra, de itt, az évkönyvben azt látom, hogy az iskolán kívüli dolgok is nagy szerepet kapnak. Így van ez?

Zs.V.: Ez valóban így van, a tanév idejében is fontosnak tartjuk, hogy legyen minél több olyan program, amely a külső valósággal kapcsol össze bennünket. Számtalan Erasmus-program nyújt lehetőséget arra, hogy ne csak a hazai valósággal, hanem a nemzetközi értelmezésekkel is találkozzatok. Nagyon fontos, hogy az országon belüli kapcsolattartás ésa különböző külső helyszíneken való megjelenés is megvalósuljon, mert ez mélyíti el valóban az iskolapadban megszerzett tudást. Szeretnénk performatív helyzeteket már magában az iskolában is előidézni, amikor ti magatok tudtok alkotni.

Szeretnénk buzdítani benneteket, hogy legyetek alkotók a tanulás, a saját tanulásotok folyamatában, és vállaljatok érte felelősséget.

 

Diák: Nemrég feltűnt sokaknak is, hogy egyre több a fiatal, szerzetesi pályára lépő növendék. Mennyire buzdítják a diákokat, hogy szerzetesnek álljanak?

Zs.V.: Nagyon örülünk minden egyes jelentkezőnek. Valóban fontosnak tartjuk, hogy buzdítsuk a fiatalokat arra, hogy merjenek döntést hozni. Talán ez a legnagyobb nehézség a mai életben, hogy az ember mer-e döntést hozni. Nem csak a szerzetesi hivatással kapcsolatban, hanem a továbbtanulással kapcsolatban, az életetek bármely részével kapcsolatban. Életre szóló döntéseket hozni óriási felelősség.

Fontos, hogy bátran segítsük azokat, akik ezen gondolkodnak, látnak ebben perspektívát önmaguk kibontakoztatásában, a piarista renden belül. Megteszünk mindent annak érdekében, hogy minél több piarista szerzetes legyen. Hiszünk abban, hogy ez mindenki számára jó tud lenni. 

V.A.: Én egy utolsó kérdéssel arról faggatnám még tartományfőnök atyát, hogy a diákönkormányzatoknak is van egy együttműködésük, tartományi szinten minden évben találkoznak. Itt, Pesten is aktív, és számos eseményükben te is segíted a munkájukat, vagy együtt dolgozol velük. Mi a véleményed, meglátásod, hogyan alakul ez a műfaj az iskoláinkban?

Zs.V.: A diákokkal közösen tudunk jó iskolát csinálni. Meg kell találnunk azt a formát, amelyen keresztül a diákokkal egymást meghallgatva és a problémákat közösen megértve tudunk előrehaladni. Szerintem roppant fontos, hogy halljuk a fiataloknak, a diákoknak a hangját, és megértsük az ő kérdéseiket. Támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyekben önszerveződő módon, saját programokat szervezve mennek előre, és a valós intellektuális igényeikre szeretnének választ kapni.

Piarista Rend Magyar Tartománya 

Fotók: Csapó Viktória