A vízi cserkészet piarista „úttörői” – „Vízen járó piaristák”, 1. rész
A Piarista Múzeum vezetőjének, Borbás Péternek az írását közöljük.
A piarista vízi élet, az evezőstúrák és a balatoni vitorlázás hőskorszakával kapcsolatban általában először a 60-as évekre és leginkább Kovács Mihályra (1916–2006) szoktunk asszociálni. És jól is van ez így! Következő digitális kiállításunk is majd ezt a 2. hőskorszakot fogja feldolgozni. Ha a piarista vízi élet bölcsőjéhez kívánunk eljutni, akkor azonban mélyebbre kell ásnunk és ötven évvel korábban kell keresgélnünk. Az evezőstúrák és a balatoni vitorlázás piarista hagyományát ugyanis a 2. sz. BKG (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium) vízi cserkészei teremtették meg az 1910-20-as években. És tulajdonképpen Miska bácsinak is a cserkészmúltjából fakadt a vízitúrák iránti rajongás.
Már a legelső magyar cserkésztábor is egy vízitúra volt: az 1913. július 5. és 20. között megrendezett, legendás „vági tutajexpedíció” a 2. sz. BKG piarista cserkészcsapat és a regnumiak közös kalandja volt. A pesti piár cserkészcsapata 1918-ban már Balatonszemesen tartotta nyári táborát, ahol bizony vitorlázásra is sor került. A 2. sz. BKG tagjai, elsősorban Bátori József piarista „kanunok” vezetésével oroszlánrészt vállaltak a magyar vízi cserkészet megteremtésében. 1923-tól több nyáron is szerveztek az osztrák Alpokba mozgótábort, majd onnan könnyű ladikokkal eveztek haza az Innen és a Dunán. Később gyorsjárású csónakjaikkal meghonosították a „nagy kört”: a Dunán leeveztek a Sió torkolatáig, onnan fel a Sión Siófokig, majd a Balatonon le a Zalatorokig, aztán fel a Zalán, ameddig csak lehetett. Innen lovas kocsikkal átvitették a hajókat a Rábára, leeveztek Győrig, onnan pedig vissza Pestre.
A 2. sz. BKG vízi cserkész rajai hamarosan világhírűek lettek. A pesti piarista cserkészek már az 1926-os Nemzeti Nagytáborban is kitűntek a vízicserkész-munkában, nem csoda hát, hogy az 1927. július 31. és augusztus 14. között Dániában megrendezett 2. Nemzetközi Vízi Cserkész Találkozón az esztergomi bencés gimnázium tíz cserkésze (Hollók) mellett a 2. sz. BKG 33 cserkésze (Gémek és Vöcskök) képviselte a magyar csapatot. A magyar delegáció a képzeletbeli éremtáblázat élén zárta a viadalt, a különböző versenyszámokban öt első, öt második és két harmadik helyet szereztek. A következő évben, 1928-ban Tihanyban már a magyarok voltak a házigazdái a nemzetközi vízi cserkész találkozónak, ahol természetesen vitorlázásra is sor került.
Az angliai Birkenheadben 1929-ben megrendezett III. Nemzetközi Cserkész Dzsemborin a magyar vízi cserkészcsapat 49 tagja közül 38-at a 2. sz. BKG Sztrilich Tamás raja adott. Lord Baden-Powell (Bi-Pi), a világ főcserkésze a westkirby vízicserkész-bemutató után külön fölkereste a magyar tábor parancsnokát, és megkérte, hogy adja át a fiúknak elismerése kifejezését.
A 2. sz. BKG cserkészei igen aktívan kivették a részüket az 1933-as gödöllői világtalálkozó szervezői feladataiból és a különféle bemutatókból is. A vízi rajok (Sztrilich Tamás-, Rozgonyi Ödön- és Vass Tibor-raj) Dr. Bátori József vezetésével a dzsembori reprezentatív vízi táborát állították fel és adták annak törzscsapatát, a Csepelen megrendezett vízi bemutatók alkalmával őrsi hajó-, kajak- és ladikgyakorlataikkal pedig óriási sikert arattak.
1934-ben a 2. sz. BKG két legfiatalabb raja Őszödön táborozott, a Vass Tibor-raj pedig körülevezte a Balatont, miközben gyalogos kirándulásokkal tekintették meg a Balaton egész környékét. A vízi cserkészek balatoni táboraiból nőtte ki magát a balatonszárszói piarista üdülő a 40-es években, amely az evezőstúráknak és a későbbi vitorlástúráknak is bázisául szolgált. De ez már egy következő kiállítás témája lesz. Hamarosan folytatjuk.
A digitális kamarakiállítás az alábbi linken keresztül facebook-regisztráció nélkül is megtekinthető: https://www.facebook.com/piaristamuzeum/posts/3175352469357325
#vízenjárópiaristák
Borbás Péter
Piarista Múzeum
