Zelles András vagyok, tavaly jogászként végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, jelenleg pedig történelem-hittan szakos tanárnak készülök. A plébániámon végzett ministránsvezetői szolgálat során ismertem fel a vágyat a piarista hivatás iránt, amely által fokozatosan hagytam el a számomra komfortos szerepeket, és tudtam továbblépni a közösség, különösképp a gyerekek szolgálatának mezején, olyan irányba, amelyet pár évvel korábban nem gondoltam volna.
Az elmúlt év során lehetőségem volt két hetet a Kalazantínum rendházban tölteni, ahol jobban megismerhettem a szerzetesi életvitelt, a közösségi és imádságos élet erejét. Ezt a lehetőséget ezúton is ajánlom minden szerzetesség iránt érdeklődő fiatalnak!
A pesti gimnáziumban jog szakkört tartottam tizedik évfolyamos diákoknak, amely szintén sok bátorító tapasztalást hozott a tekintetben, hogy meglévő tudásomat és képességeimet lehet, és érdemes is tanítás útján kamatoztatnom. A piarista rendbe való jelentkezésem tehát természetesen nem előzmény nélküli, egy folyamatba illeszkedik, de mégis nagy döntés, és egy új életszakasz kezdete. Egyúttal annak a megvallása is magam és a külvilág számára, hogy az Istennek van terve velünk, és érdemes a szolgálat útján, fokról fokra követni a hívását, ahogy Kalazancius is tette, amikor észrevette a szegény gyerekek szükségeit.
Jelöltként – noha az ismerőseim számára már lehet, hogy kész szerzetesnek fogok tűnni – csupán az lesz a feladatom, hogy nyitott lélekkel megismerjem a rend küldetését, és megpróbáljak fokozatosan kapcsolódni hozzá.
Adja Isten, hogy az Ővele való bensőséges kapcsolat révén meghalljuk az „apró” küldetésekre szóló hívásait, és ki is tudjunk tartani bennük!
Zelles András