2024. március 2-án bemutatták Sík Sándor István király című drámáját a Nemzeti Színházban.
„Emberfölötti ember, aki nemcsak megérzi nemzetének legnagyobb, századokra kiható történeti problémáját, hanem messze megelőzve korát, az egyszersmindenkorra érvényes egyetlen feleletet is meglátja: a magyarságnak mindenestül kereszténnyé, azaz nyugativá, műveltté, lelkivé kell lennie, de ugyanakkor mindenestül magyarnak is maradnia. Ebből fakad helyzetének tragédiája…” (Sík Sándor Szent Istvánról, Nemzeti Ujság)
1925-ben Sík Sándor két színműbe kezdett. A boldog ember inge szintén dramatikus, verses mese lett, de mivel túl nagy színpadi apparátust kívánt, nem került soha hivatásos színpadra. A másik Szent István király utolsó napjait dolgozta volna föl, aki súlyos dilemma előtt áll, mert nem talál méltó utódot. „Vazultól a frissen sarjadzó kereszténységet félti, [Orseolo] Pétertől pedig a magyarságot. Egyik a népe lelkétől, hagyományaitól idegen, a másik az államot fenntartó keresztény hit ellensége.”
Eleinte történelmi regényben gondolkodott, majd inkább a dráma mellett döntött, amely – a görög tragédiákhoz hasonlóan, a hármas egységet megtartva – egy helyen, egy időben, egy cselekménysorral játszódik. Ezt azonban félretette, míg 1930-ban Kürthy György, a szegedi színház igazgatója arra nem kérte, hogy a Fogadalmi templom fölszentelése alkalmából Szent Imréről írjon színművet. Sík Sándornak az volt a véleménye, hogy „Szent Imre, ez a gyönyörű misztériumalak, teljességgel nem alkalmas a szó igazi értelmében vett drámai hősnek”. Helyette inkább korábbi tervét vette elő, és 1930 októberében nyolc napi éjjel-nappali munkával elkészült a Szent István utolsó éjszakájáról szóló darab. Befejezésén még dolgozott, mikor Németh Antal rendező már az első részt próbálta a színészekkel. Az ősbemutatóra 1930. október 22-én került sor, Táray Ferenc főszereplésével.
Az eredeti drámát később Sík Sándor átdolgozta. A lényegen ugyan nem változtatott, de mozgalmasabbá tette, dramatizálta, és új szereplők is megjelentek a műben. A megújult István király ősbemutatóját 1933. december 5-én tartották Budapesten. A háborút követően jelentős bemutatóként tartjuk számon a veszprémi Petőfi Színház (1988) előadását, a rendszerváltás után pedig az Evangélium Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata bemutatóját a magyar államalapítás ezredik évfordulóján.
A 2024-ben bemutatott előadás színlapja:
István – Rátóti Zoltán
Gizella – Söptei Andrea
Orseolo Péter – Szabó Sebestyén László
Aba Sámuel – Szarvas József
Vazul – Kristán Attila
Gyöngy – Martos Hanga
Sebös – Mészáros Martin
Ilona – Battai Lili Lujza e.h.
Anasztáz – Rubold Ödön
Csanád – Szép Domán
Bonyha – Varga József
Szalók – Kovács S. József
Buda – Tóth László
Maczky – Kő Bálint e.h.
Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói:
Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett
Díszlettervező – Ondraschek Péter
Jelmeztervező – Berzsenyi Krisztina
Bábtervező – Horváth Márk
Koreográfus – Berecz István
Dramaturg – Szász Zsolt
Súgó – Gróf Kati
Ügyelő – Lovass Ágnes
Rendezőasszisztens – Vida Gábor
Rendező – Berettyán Nándor
Sík Sándor István király című drámájának bemutatójához kapcsolódóan kamarakiállítás is nyílt a Nemzeti Színházban.
Forrás: Piarista Központi Levéltár
Képek: Wágner Csapó József
