Ferenc pápa gondolatai az oktatási intézményekben folyó pasztorációról – PPN 2019

Ferenc pápa az ifjúsági szinóduson részt vevő fiatalokkal, 2018. október 6.

2019 márciusában Ferenc pápa egy 299 pontból álló dokumentumot adott közre „a fiataloknak és Isten egész népének”. Ebben összefoglalja, hogy miképpen kell viszonyulnia az egyháznak a mai fiatalokhoz. A csatolt szövegben az néhány pont olvasható, melyben kimondottan a nevelési-oktatási intézményekről van szó.

 

Részletek a Krisztus él című aspotoli buzdításból

221. Az iskola kétségkívül olyan terület, ahol közel lehet kerülni a gyermekekhez és a fiatalokhoz. Az iskola a személyfejlesztés kiváltságos helye, ezért a keresztény közösség mindig nagy figyelmet szentelt neki, mind a tanítók és irányítók képzésével, mind a különféle fokú és fajtájú saját iskolák alapításával. Ezen a téren a Szentlélek számtalan karizmát ajándékozott, és az életszentség sok-sok tanúját támasztotta.

Az iskoláknak mégis sürgősen önkritikát kell gyakorolniuk, ha számba veszik a sok nevelési és oktatási intézmény lelkipásztori gondozásának eredményeit: azt a lelkipásztorkodást, amely a vallásoktatásra koncentrál, és gyakran képtelen maradandó hitélmény ébresztésére.

Emellett vannak katolikus iskolák, melyeket, úgy tűnik, csak azért szerveznek meg, hogy egy már meglévő iskolát tovább éltessenek. A változástól való félelem képtelenné teszi őket a bizonytalanság elviselésére, és arra készteti őket, hogy elzárkózzanak a valós vagy képzelt veszedelmek elől, amelyeket minden változás magával hoz. A „bunkerré” változott iskola, amely megóv a „külső” tévedésektől, karikatúraszerű megjelenése ennek az irányzatnak. Ez a kép provokálóan tükrözi azt, amit sok fiatal átél abban a pillanatban, amikor elhagy egy ilyen intézményt: a feloldhatatlan különbséget a nekik eddig tanított és a mostantól tapasztalt világ között, amelyben ezután élniük kell. A kapott vallási és erkölcsi ismeretek sem készítették fel az őket nevetségessé tevő világgal való találkozásra, és nem tanították meg őket az imádságnak és a hitéletnek arra a módjára, amely megtarthatná őket e társadalom életritmusában. Igazában egy nevelő legnagyobb öröme az, ha látja, hogy növendéke erős, egységes, szerepvállaló és adni képes személyiségnek mutatkozik.

222. A katolikus iskola továbbra is lényeges mint a fiatalok evangelizálásának helye. Fontos szem előtt tartanunk néhány gondolatébresztő szempontot, amelyeket a Veritatis gaudium apostoli konstitúció adott az iskolák és egyetemek megújulásához és fejlődéséhez az „önmagából kilépő” missziós Egyház számára. Ilyenek: az igehirdetés tapasztalata, a párbeszéd minden szinten, a tantárgyak közötti átjárhatóság és kapcsolat, a találkozás kultúrájának támogatása, a „hálózatos működés” sürgető szükségessége, az utolsók melletti elkötelezettség, akiket a társadalom kiselejtez és eldob.[1] Továbbá a képesség a fej, a szív és a kéz tudásának összefogására.

223. Másrészt nem szakíthatjuk el a spirituális képzést a kulturális képzéstől. Az Egyház mindig ki akarta alakítani a jobb kultúra terét a fiatalok számára. Erről nem szabad lemondanunk, mert a fiataloknak ehhez joguk van. „A kultúrához való jog, különösen ma, a bölcsesség, azaz az emberi és emberré tevő tudás tanítását jelenti. Nagyon gyakran banális és felszínes életmodellekhez szoknak hozzá, amelyek olcsó sikerek elérésére biztatnak, hiteltelenné teszik az áldozatvállalást, azt sugallják, hogy a tanulás nem ér semmit, ha nem hoz azonnal valami konkrét eredményt. Nem, a tanulás arra való, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak, ne hagyjuk, hogy a banalitás elkábítson, és keressük az élet értelmét. Vissza kell szereznünk a jogot, hogy ne uralkodjon rajtunk a sok szirén, melyek ma el akarnak téríteni e kereséstől. Odüsszeusz, hogy ne engedjen a szirének énekének – amellyel azok elvarázsolták a tengerészeket, akik emiatt zátonyra futtatták a hajókat –, az árbochoz köttette magát, és betömte útitársai fülét. Ezzel szemben Orfeusz, hogy ellen tudjon állni a szirének énekének, valami mást tett: egy szebb dallamot kezdett énekelni, amellyel elbűvölte a sziréneket. Íme, ez a ti nagy feladatotok: a kulturális konzumizmus bénító refrénjeire erőteljes és dinamikus döntésekkel, kereséssel, megismeréssel és osztozással válaszoljatok.”[2]

(Ferenc pápa Christus vivit [Krisztus él] kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítása a fiatalokhoz és Isten egész népéhez [2019. március 25.], Szent István Társulat, Budapest, 2019, 221–223.)

 

[1] Vö. Veritatis gaudium apostoli konstitúció (2017. december 8.), 4: AAS 110 (2018), 7–8.

[2] Beszéd az egyetemistákkal és az egyetemi világgal való találkozáskor Bolognában a Szent Domonkos téren (2017. október 1.): AAS 109 (2017), 1115.