2019 márciusában Ferenc pápa egy 299 pontból álló dokumentumot adott közre „a fiataloknak és Isten egész népének”. Ebben összefoglalja, hogy miképpen kell viszonyulnia az egyháznak a mai fiatalokhoz. A csatolt szövegben az néhány pont olvasható, melyben kimondottan a nevelési-oktatási intézményekről van szó.
Részletek a Krisztus él című aspotoli buzdításból
221. Az iskola kétségkívül olyan terület, ahol közel lehet kerülni a gyermekekhez és a fiatalokhoz. Az iskola a személyfejlesztés kiváltságos helye, ezért a keresztény közösség mindig nagy figyelmet szentelt neki, mind a tanítók és irányítók képzésével, mind a különféle fokú és fajtájú saját iskolák alapításával. Ezen a téren a Szentlélek számtalan karizmát ajándékozott, és az életszentség sok-sok tanúját támasztotta.
Az iskoláknak mégis sürgősen önkritikát kell gyakorolniuk, ha számba veszik a sok nevelési és oktatási intézmény lelkipásztori gondozásának eredményeit: azt a lelkipásztorkodást, amely a vallásoktatásra koncentrál, és gyakran képtelen maradandó hitélmény ébresztésére.
Emellett vannak katolikus iskolák, melyeket, úgy tűnik, csak azért szerveznek meg, hogy egy már meglévő iskolát tovább éltessenek. A változástól való félelem képtelenné teszi őket a bizonytalanság elviselésére, és arra készteti őket, hogy elzárkózzanak a valós vagy képzelt veszedelmek elől, amelyeket minden változás magával hoz. A „bunkerré” változott iskola, amely megóv a „külső” tévedésektől, karikatúraszerű megjelenése ennek az irányzatnak. Ez a kép provokálóan tükrözi azt, amit sok fiatal átél abban a pillanatban, amikor elhagy egy ilyen intézményt: a feloldhatatlan különbséget a nekik eddig tanított és a mostantól tapasztalt világ között, amelyben ezután élniük kell. A kapott vallási és erkölcsi ismeretek sem készítették fel az őket nevetségessé tevő világgal való találkozásra, és nem tanították meg őket az imádságnak és a hitéletnek arra a módjára, amely megtarthatná őket e társadalom életritmusában. Igazában egy nevelő legnagyobb öröme az, ha látja, hogy növendéke erős, egységes, szerepvállaló és adni képes személyiségnek mutatkozik.
222. A katolikus iskola továbbra is lényeges mint a fiatalok evangelizálásának helye. Fontos szem előtt tartanunk néhány gondolatébresztő szempontot, amelyeket a Veritatis gaudium apostoli konstitúció adott az iskolák és egyetemek megújulásához és fejlődéséhez az „önmagából kilépő” missziós Egyház számára. Ilyenek: az igehirdetés tapasztalata, a párbeszéd minden szinten, a tantárgyak közötti átjárhatóság és kapcsolat, a találkozás kultúrájának támogatása, a „hálózatos működés” sürgető szükségessége, az utolsók melletti elkötelezettség, akiket a társadalom kiselejtez és eldob.[1] Továbbá a képesség a fej, a szív és a kéz tudásának összefogására.
223. Másrészt nem szakíthatjuk el a spirituális képzést a kulturális képzéstől. Az Egyház mindig ki akarta alakítani a jobb kultúra terét a fiatalok számára. Erről nem szabad lemondanunk, mert a fiataloknak ehhez joguk van. „A kultúrához való jog, különösen ma, a bölcsesség, azaz az emberi és emberré tevő tudás tanítását jelenti. Nagyon gyakran banális és felszínes életmodellekhez szoknak hozzá, amelyek olcsó sikerek elérésére biztatnak, hiteltelenné teszik az áldozatvállalást, azt sugallják, hogy a tanulás nem ér semmit, ha nem hoz azonnal valami konkrét eredményt. Nem, a tanulás arra való, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak, ne hagyjuk, hogy a banalitás elkábítson, és keressük az élet értelmét. Vissza kell szereznünk a jogot, hogy ne uralkodjon rajtunk a sok szirén, melyek ma el akarnak téríteni e kereséstől. Odüsszeusz, hogy ne engedjen a szirének énekének – amellyel azok elvarázsolták a tengerészeket, akik emiatt zátonyra futtatták a hajókat –, az árbochoz köttette magát, és betömte útitársai fülét. Ezzel szemben Orfeusz, hogy ellen tudjon állni a szirének énekének, valami mást tett: egy szebb dallamot kezdett énekelni, amellyel elbűvölte a sziréneket. Íme, ez a ti nagy feladatotok: a kulturális konzumizmus bénító refrénjeire erőteljes és dinamikus döntésekkel, kereséssel, megismeréssel és osztozással válaszoljatok.”[2]
(Ferenc pápa Christus vivit [Krisztus él] kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítása a fiatalokhoz és Isten egész népéhez [2019. március 25.], Szent István Társulat, Budapest, 2019, 221–223.)
[1] Vö. Veritatis gaudium apostoli konstitúció (2017. december 8.), 4: AAS 110 (2018), 7–8.
[2] Beszéd az egyetemistákkal és az egyetemi világgal való találkozáskor Bolognában a Szent Domonkos téren (2017. október 1.): AAS 109 (2017), 1115.
