Fontos kötet a gender-ideológia térnyerése ellen – Letölthető!

A nemek forradalma - Kairosz Kiadó, Budapest, 2008.

Gabriele Kuby A nemek forradalma című könyvét a Kairosz Kiadó jelentette meg 2008-ban.

Részlet az előszóból: Kedves Olvasó! Olyan kön

Bíró László családreferens püspök ajánlása

Szenvedélyes hangú, de mégis mély igazságokat, valóságot feltáró könyvet tart kezében az olvasó. Személyesen is találkozva a szerzővel, hallgatva előadását, olvasva írását, XVI. Benedek pápa sokat ismételt tanítását juttatta eszembe. Ha a szabadság és a tolerancia leválnak az igazságról, zűrzavar keletkezik mind az egyesekben, mind a társadalom egészében. Mennél mélyebben megismeri az ember az igazságot, annál jobbá formálódik. Aki ugyanis aláveti életét az igazságnak, átadja magát az igazságnak, az a jót teszi.

Amikor köszönetet mondok mindazoknak, akik a könyv megjelenéséért fáradtak, örömmel ajánlom azt szülőknek és pedagógusoknak, a tisztaságra törekvő fiataloknak, s mindenkinek, akik szeretnék életüket alávetni az igazságnak.

 

Andreas Laun osztrák családreferens püspök ajánlása

Gabriele Kuby könyve mindazoknak szól – keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt -, akiket komolyan foglalkoztatnak korunk társadalmi változásai. A második világháború vége és a szovjet típusú (más formáiban ugyanis még létező) kommunizmus összeomlása után azt gondolhattuk, hogy a gonosz hatalmi rendszereivel együtt ezeknek a szörnyű időknek a tévedései és hazugságai is végérvényesen elbuktak. De hiába fogadkoztunk, hogy soha többé nem engedünk teret ezeknek a folyamatoknak, a „hazugság atyja" (ahogyan Jézus az ördögöt nevezi), a hazugság és a tévelygés szelleme újra munkába lendült új ígéretekkel, új tévtanokkal és hazugságokkal. A trükkje azonban a régi, így érvel most is: Isten nem létezik, nincs igazság, de mi, a többség, ismerjük az utat, jövőt adunk nektek, segítségünkkel boldogok lesztek. Az új hazugságokat azok szajkózása hitelesíti – ahogyan azt korábbról már jól ismerjük.

Ma már csak csodálkozunk azon, hogy a megvalósításukért oly nagy véráldozatot követelő „felsőbbrendű faj" és az „osztály nélküli társadalom" jelszavairól nem látta be azonnal mindenki, hogy hazugságok. Hogy ezek egykor oly sikeresek voltak, alapot szolgáltat az aggodalomra, hogy ma is sikeresek lehetnek új, vakmerő formájukban, és sok-sok szenvedést okozhatnak az emberiségnek. De miféle hazugságról is van szó? Arról, hogy a Teremtő nem férfit és nőt alkotott, hanem pusztán „embert", akinek lehetősége van nemének megválasztására és meghatározására, és ez egyben kötelessége is.

Ez a gondolat olyannyira merész, hogy nehezen tartjuk egyáltalán lehetségesnek. A fejlemények azonban megtanítanak minket, hogy mindez igenis lehetséges: a hazugság már széles körben elterjedt, és gyökeret vert számos politikus és véleményformáló fejében. Ki tartotta volna nem is

olyan régen lehetségesnek, hogy egy ilyen eszelős ötletet bárki is komolyan vehet, sőt, hogy az a politika, a törvényhozás célkitűzésévé válhat?

Nagy érdeme Gabriele Kubynak, hogy prófétai erővel és nagy szakértelemmel kutatja a gender mainstreaming ideológiáját, megmutatva annak abszurditását. Sürgetően szükségünk van elemzéseire, hogy (képletesen szólva) beolthassuk magunkat egy újabb pestisjárvány ellen!

A történelmi tapasztalat mindenesetre azt mutatja, hogy a többség sohasem hallgatott a kritikus, figyelmeztető hangokra. Azokat mint zavaró tényezőket elvetette, az új tévedéseket pedig megszépítette. Azt azért remélhetjük, hogy egy tisztán látó kisebbség, a jövő várományosa, odafigyel majd, és ellenállást tanúsít. Mert „az igazság elsüllyedhet, de meg nem fullad"!

 

 

Gabriele Kuby

Előszó

Kedves Olvasó!

Olyan könyvet tart a kezében, melynek címe talán rejtély Ön előtt. Alig van, aki tudja, mit jelent a „gender", az Európai Unió nyomására a „gender mainstreaming" mégis a politika „vezérelve" és „mindent átfogó feladata" lett. A férfi és nő közti nemi megkülönböztetésre használt régi „sex" szót az ENSZ-ben és az Európai Unióban felváltotta a „gender" fogalma. Ez a fogalom azt sugallja, hogy minden szexuális orientáció – heteroszexuális, meleg, leszbikus, biszexuális és transzszexuális – egyenértékű, és a társadalomnak ezt el kell fogadnia. Célja a „kényszer-heteroszexualitás" meghaladása és egy új ember megalkotása, akinek szabadságában áll szexuális azonosságát megválasztani és kiélni – biológiai nemétől függetlenül. A „gender mainstreaming"-nek való ellenszegülés diszkriminációnak minősül, és ezért diszkriminációellenes törvények segítségével büntetőjogilag üldözhető.

A gender-ideológia a nyilvánosság háta mögött férkőzött be az állami intézményekbe, az egyetemekre, az iskolákba, sőt az óvodákba is. A political correctness lényegi magjához tartozik ezen ideológia elsajátítása, vagy legalább elterjesztésének előmozdítása az elhallgatás segítségével. Az ellene szót emelőknek kirekesztéssel, munkahelyvesztéssel és – közéleti szerepüknek megfelelően – kemény támadásokkal kell számolniuk a média részéről. Rocco Buttiglione kijelölt EU-biztos megbuktatásával 2004-ben az Európai Parlament példát statuált. Az ideológia képviselői miközben a szabadság, a tolerancia, az antidiszkrimináció értékeivel operálnak, azon vannak, hogy eltöröljék a véleményszabadságot, kiiktassák a másként gondolkodókat, és programjukat totalitárius módon keresztülvigyék. Az Európai Parlament B6-0025/2006 számú állásfoglalása, amelyet a függelékben közreadunk, kozmetikázatlan dokumentuma e totalitárius szellemnek. A keresztény társadalmi befolyás lehetősége egyre szűkül, veszélyben van a keresztény értékek továbbadása a következő nemzedéknek, mivel az állam és a média egyre jobban hatalmába keríti a gyermekeket és az ifjúságot, a szülők nevelési feladatát pedig kiüresíti. A kereszténység elleni harc a tulajdonképpeni cél, mert a keresztények hisznek abban, hogy Isten az embert „saját képmására, férfinak és nőnek" (vö. Ter 1,27) teremtette, önmaga szerető odaajándékozására és termékenységre hívta meg, és arra tette képessé.

 

E kis könyv három fejezetében arról olvashatnak, hogy mennyire előrehaladott már ez a folyamat, és milyen beláthatatlan következményei vannak. Az első rész: A relativizmus diktatúrája, megkísérli bemutatni a keresztény kultúra összeomlásának okait. Ha egy kultúra arra a megállapításra jut, hogy nem lehetséges a jót és az igazságot megismerni, melyhez tagjai cselekvésüket szabhatnák, akkor tagjai végső soron arról sem alkothatnak ítéletet, hogy mi szolgálja a közjót, és mi károsítja azt. A kultúra hanyatlása, amelynek tanúi vagyunk, elkerülhetetlen. E folyamat középpontjában a szexuális normák feloldódása áll. J. D. Unwin, angol antropológus Sex and Culture című nagy tanulmányában megállapította: minél nagyobb a szexuális korlátozás, annál magasabb a kulturális színvonal; és megfordítva: minél kisebb fokú az első, annál alacsonyabb színvonalú a második. Tanúi vagyunk e törvényszerűség újbóli megerősítésének.

A gender forradalma – akcióban a relativizmus című fejezet bemutatja, hogy a szexuális forradalom a család, a jövő alapjait ingatja meg.

A harmadik fejezet, A szeretet kitörése – szexuális ellenforradalomra van szükségünk, brosúraként már 2005-ben megjelent. Néhány átfedés ellenére ezt is felvettük, mert bemutatja a ’68-as nemzedék által meghirdetett szexuális forradalom összefüggéseit egészen napjainkig.

Gondoljuk meg, mibe kerül nekünk az, hogy a szexualitást megfosztották tulajdonképpeni értelmétől, a férfi és nő szerető egyesülésétől és az élet továbbadásától: családok összeomlása, magzatelhajtás, az ifjúság egy részének elzüllése, AIDS, demográfiai fordulat. Igazán megmutathatnák a genderforradalom ügynökei, hogy miféle társadalmi jó származik abból (különösen a fiatal nemzedék számára), ha az ösztönkielégítés minden korlátját átszakítják.

1968-ban VI. Pál a Humanae Vitae kezdetű prófétai dokumentummal megpróbált felvilágosítással szolgálni a helyes születésszabályozásról. Az emberek nem akarták meghallgatni. (Lásd a Königsteini Nyilatkozattal kapcsolatos kérelmet a függelékben.) II. János Pál kidolgozta a test teológiáját, hogy megmutassa: Isten az embert – látszólag szigorú törvényei által – a szeretet magasztos útjára hívja. XVI. Benedek első enciklikájában (Deus caritas est) emlékeztet minket arra, hogy Isten a szeretet, és hogy az erósznak agapévá kell érlelődnie, hogy a szeretet utáni vágyunk beteljesüljön. Korunk kegyelme, hogy a férfi és nő közötti szeretet útja jobban meg van világítva, mint ezelőtt bármikor.