Kedves Ballagó Diákjaink!
A magyarországi piarista közösség tagjainak nevében szeretettel küldöm nektek szívből jövő köszöntésemet és jókívánságaimat.
Valóban közös ünnep ez, diák, tanár és szülő közös ünnepe. S mint ünnepi alkalom a számvetés és az egészre tekintés nagyszerű lehetőségét nyújtja mindegyikünknek. Mi is volt a célunk, mi vezérelt minket az együtt töltött évek során? Azt szerettük volna, és azt kívánjuk most is, hogy beérkezett emberek legyetek.
Mit is jelent a beérkezettség? Sokan talán úgy értik, hogy a befutott, a sikeres ember a beérkezett. A sikerre törekvés azonban félrevivő lehet. Talán már most is érzékelitek, de ahogy kikerültök innen, egyre inkább látni fogjátok: sokak életcélja az, hogy sikeresek legyenek, s e törekvésük közben az emberséget hátrébb sorolják, vagy akár el is felejtik. Az a fajta siker azonban, amely nem rendeli magát alá az emberségnek, embertelenné tesz. Aki elsősorban sikeres akar lenni, és az emberséget másodlagosnak tartja, arra előbb-utóbb igaz lesz: ember embernek farkasa. Az ilyen ember a többiekben veszélyforrást lát, mert a sikerét félti tőlük. A másik félelmetes, „a másik: a pokol", mert fenyegető: elveszi a jobb helyeket, megelőz a munkahelyi rangsorban és az autópályán, többet keres, messzebbre és gyakrabban utazhat, tágasabb és elegánsabb házban lakik, szebb a ruhája és csinosabb a megjelenése. – Csupa középfok: szebb, jobb, nagyobb… A többiekkel versengés, a hasonlítgatás a középfokok világát teremti meg, a középszerűség és a függés szolgai, embertelen világát.
Jézus más célt és más mértéket állított elénk a hegyi beszédben: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" – mondja (Mt 5,48). S idézhetjük hozzá József Attila szavát: „A mindenséggel mérd magad!" (Ars poetica). Az abszolúthoz mérd magad: ne középszerű légy, hanem az egész része. Az abszolúthoz mérni magam azt jelenti, hogy nem méricskélek – abban eleve lemaradnék, annak nincs értelme, hiszen az abszolút összehasonlíthatatlan. A mindenséggel mérni magam azt jelenti, hogy az egész részének tekintem magam: felelősséget vállalok az egészért és mindenkiért; nem azt tekintem célnak, hogy sikerüljön elsőként célba érnem – hamarabb, mint másoknak – hanem az a célom, hogy mindnyájan megérkezzünk. Ahogy a spanyol költő León Felipe mondja:
Dagadó vitorlákkal haladok,
de a tempót fékezem,
mert révbe érni idő előtt és egyedül
mit sem ér,
együtt érkezünk majd, időben. (Tőzsér Endre fordítása)
Vállaljatok hát felelősséget az egészért és mindenkiért, hogy szabad, beérkezett emberré váljatok, és átélhessétek az együtt és időben érkezés örömét!
Ehhez a vállaláshoz kívánok nektek bátorságot, örömöt és kitartást, és ígérem közösségetek, a magyarországi piarista család minden tagjának támogatását és imáit.
Budapesten, 2009. április 29-én.
Urbán József
