Március 5-én tartottuk a Vezetői csapatok idei második összejövetelét. E találkozók történetében ez volt a harmadik. Az út elején járunk tehát; még nincs egy éve, hogy megszületet
Mi is az értelme a vezetői csapatok találkozójának? Ehhez először is azt érdemes tisztáznunk, mi a célja az iskolai vezetői csapatok létének. Ahogy a neve is jelzi, mindenekelőtt a csapatmunka meghonosítása és az egészért vállalt felelősség megosztása. Arra törekszünk, hogy ne egyszemélyű vezetés legyen az iskoláinkban, hanem egy jól felépített, világos és jól meghatározott struktúrának megfelelően mindenki (a nevelői testület minden tagja) valóságos résztvevője legyen és lehessen az egésznek. Az iskolai vezetői csapatok létrehozása az első lépések egyike e cél felé. A vezetői csapatok rendtartományi találkozójával pedig kettős célunk van: egyrészt segíteni az egyes iskolákat a céljaik elérésében (melyek közül az egyik legfontosabb éppen a csapatmunka megtanulása), másrészt provinciai szinten is megvalósítani a csapatmunkát.
Mostani összejövetelünk témája a vezetői csapatok működésmódja volt.
A tartományfőnök bevezető előadása a „hogyan?", a működésmód, a megvalósítás módjának fontosságát hangsúlyozta a „mi?", azaz a tartalom mellett. „Si duo faciunt idem, non est idem" – tanultuk a latin szentenciát. Vagy ahogy a katalán népi bölcsesség tartja: „A hogyan legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a mit." Nem elég tehát a tartalomra figyelnünk, a mikéntet is szem előtt kell tartanunk, mert elválaszthatatlan a tartalomtól. A hogyanra, a működésmódra azonban sokkal nehezebb reflektálni, mint a tartalomra, mert kevésbé, esetenként egyáltalán nem látunk rá. Emlékezetesen fogalmazza meg ezt a helyzetet a hírhedett pszichológus R. D. Laing: „A gondolkodásunk és a tevékenységünk terét lehatárolja az, amit nem veszünk észre. Amiatt pedig, hogy nem vesszük észre, hogy nem vesszük észre, csekély lehetőségünk van a változásra; egészen addig, míg észre nem vesszük, miként alakítja a gondolatainkat és a tetteinket az, hogy valamit nem vesszünk észre." Ugyanerről beszél Scott Peck is A járatlan út című könyvében: „Állandóan és soha véget nem érő módon szemmel kell tartanunk önmagunkat, csak így biztosíthatjuk, hogy az emberekkel való közlekedésünk – nem csupán abban, amit mondunk, de abban is, ahogyan mondjuk – az emberi lehetőségekhez mérten a lehető legnagyobb mértékben tükrözze az általunk ismert valóságot és igazságot" (43. o.). Oda kell tehát figyelnünk arra, hogy miként működünk; ezt is tervezni kell, ezt is meg kell tudnunk fogalmazni, és arról is kell gondoskodnunk, hogy utólag ellenőrizzük, vajon a szándékaink szerint működtünk-e.
Találkozónkon a vezetői csapatok működésmódjára akartunk reflektálni, illetve elindítani egy reflexiós folyamatot. Ezért kérdéseket tettünk fel magunknak, pl.:
-
a céljainkkal kapcsolatban: vannak-e? kellően meghatározottak, világosak? időhöz kötöttek? lelkesítőek? reálisak?
-
a terveink és a tervezés területén: vannak terveink? mindenki tudja a feladatát? követjük a terveinket? együtt tervezünk?
-
milyen a köztünk levő kapcsolat és kommunikáció: keressük a különböző véleményeket? meghallgatjuk egymást? törekszünk megérteni egymást? megvitatunk kényes témákat is?
-
a bizalom jellemzi-e a csapatunkat? biztonságban érzem-e magam, ki tudom-e fejezni a véleményemet a megtorlástól való félelem nélkül? „irodai politizálás" vezet minket a döntéseinkben? részrehajlás? egymás tekintélyének aláásása?
-
felelősségteremtés, felhatalmazás: delegáljuk-e a feladatokat? aki feladatot kap, kap-e hozzá megfelelő információt, erőforrást, felelősséget, szabadságot? egyetértés van-e a főnököm és köztem arról, hogy miért vagyok én felelős?
-
elszámoltathatóság: rendszeresen beszámolunk egymásnak a feladataink elvégzésében történő előrehaladásunkról? havonta találkozom a főnökömmel, hogy áttekintsük a célok felé haladásomat? számon kérhetők vagyunk minőségi eredmények elérésről?
-
stb.
Tudatában kell tehát lenni a működésmódunknak, s változtatni kell rajta, ha szükséges. Hogyan is? Erre a kérdésre is kell tudnunk válaszolni, ha komolyan vesszük a „hogyan?" fontosságát. A válaszunk így hangzott: képeznünk kell magunkat, nemcsak szakmailag (a „mi?"-ben), hanem a működésmód kialakításában is.
Az előadás után csoportmunka következett, vegyes csoportokban. Az első feladat az volt, hogy gyűjtsük össze azokat a területeket (vagy folyamatokat, ügyeket), amelyeket valakinek gazdaként vinnie kellene az iskolában. Végül vagy 30 ilyen területet találtunk. Lássunk példaként ezek közül néhányat: oktatás rendjének megszervezése (logisztikai, operatív munka); beiskolázás (PR, kapcsolattartás, média, nyílt nap, felvételi); tanácsadói szolgálat (lelki segítség, gyermekvédelem, mentálhigiéné, prevenció); diákönkormányzat (diákokkal kapcsolattartás, bál, túranap); munkaközösségek összefogása; osztályfőnöki munkaközösség; sport; szabadidős tevékenységek (kult. programok); társadalmi nyilvánosság (jogszabályokban naprakész, kifelé is képvisel); minőségbiztosítás stb.
A csoportok második feladata az volt, hogy előbb beszélgessenek arról, milyen is az ő vezetői csapatuk működése, majd pedig mondják el, szerintük milyen képzésre lenne szükségük annak érdekében, hogy jó irányban változzék a csapat működése. Ezeket az ötleteket is összegyűjtöttük. Íme néhány közülük: vezetői csapatnak vezetői tréning (pl. konfliktuskezelés, asszertivitás, delegálás, projektmenedzsment, kooperációs tréning stb.); egyéni képzés, fejlesztés (önismeret, konfliktuskezelés, kommunikációs tréning, időgazdálkodás, feladatmenedzselés stb.); szervezetfejlesztés; egymás meglátogatása (Magyarországon, piaristák) stb.
A találkozó végén a résztvevők a saját vezetői csapatuk tagjaival kerültek egy csoportba. Az volt a feladatuk, hogy a hallottak alapján adjanak egymásnak és a plénumnak egy rövid helyzetértékelést magukról, és állapítsák meg a következő legfontosabb lépést.
Urbán József SchP
