A piaristák 1739 novemberében telepedtek meg Magyaróváron, a Zsidanics Istvántól kapott fő utcai házban, amelyek földszintje iskolaként, emelete lakóhelyként szolgált. Közösségük eleinte rezidenciának (residentia) számított, és csak 1808-ban vált teljes jogú rendházzá (domus), amelynek élén már nem elöljáró (superior), hanem házfőnök (rector) állt.
A magyaróvári piaristák is elsősorban a rend szokásos szolgálatait végezték: tanítottak a gimnáziumban, és a diákok lelki életét vezették külön istentiszteletekkel (oratorium), ájtatosságokkal, gyóntatással. Miután 1948-ban a kommunista hatalom iskolájukat államosította, a piaristák a környékbeli plébániákon, templomokban vállaltak lelkipásztori munkát, egészen 1950. június 18-ig, amikor éjszaka mindannyiukat Újhatvanba deportálták.
A diktatúra bukása során, 1994-ben költözött vissza a városba az első piarista, Pályi Gábor, aki átvette az iskola igazgatását. A rendház formálisan 2001-ben alakult újjá, három szerzetessel, akik a Habsburg-ház emeletén alakították ki lakóhelyüket. Az iskolai oktatás mellett tevékeny lelkipásztori munkát végeznek saját kápolnájukban és a környékbeli templomokban is.
