Advent második vasárnapja – Mk 1,1–8
Advent második vasárnapján Szent Márk könyvéből vesszük az evangéliumot: az egész kis könyvnek bev
S mi a kezdet? Az ószövetségi ígéretek, amelyek arról szólnak, hogy Isten elküld majd valakit, hogy az Eljövendőnek útját elegyengesse. Ez a „pusztában kiáltó" a Keresztelő, aki mindjárt meg is jelenik a szemünk előtt. Megtérésre szólítja egész Júdea és Jeruzsálem népét, és megmeríti őket a Jordán vizében, hogy meghaljanak és újjászülessenek. Fölkészíti őket a Jézussal való találkozásra: „Utánam jön, aki erősebb nálam… én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni."
Mit érthettek ebből azok, akiket már János alakja, személyisége is megragadott? Aki végigolvassa Márk írását, megtudja belőle, hogy miben mutatkozott meg Jézus ereje. Abban, hogy legyőzte a gonosz Lelket, megtörte a hatalmát, gyógyított, halottakat támasztott fel, hogy a benne hívők megtérését a mindennapi életük körülményei között valósággá tette. A Szentlélekről ritkán esik majd szó Márk evangéliumában. Mégis, amikor a tanítványaira váró megpróbáltatásokról jövendöl Jézus, így biztatja őket: „Ha bíróság elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit beszéltek…, hiszen nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek" (13,11). Aki Szentlélekkel keresztel, az a Lélekbe öltözteti, a Lélek hatalma alá rendeli tanítványait.
Adventben, karácsonyra készülődve elolvashatjuk Márk egész evangéliumát. Ebben nem esik szó Jézus születéséről. Jézus Krisztusnak, Isten Fiának alakja, műve azonban megragadó erővel elénk rajzolódik. Hadd lássuk, kinek a születése napját ünnepeljük majd. Akinek saruja szíját sem vagyunk méltók megoldani. Aki mégis közénk állt, magára vette életünk terheit, gyógyít, vigasztal, áldást fakaszt a bajból is.
Jelenits István
Forrás: Új Ember, LXIV. évf. 49. (3147.) 2008. dec. 7., 2. old.
