Bár még csak néhány nap telt el a Te Deumok és az évzárók óta, a piarista intézmények igazgatói és a Tartományfőnökség vezetői máris kétnapos értekezletre gyűltek össze.
A találkozó egyszerre szolgálta a visszatekintést és az előretekintést. Az elmúlt tanév értékelése mellett már a következő időszak fontos, aktuális kérdései is napirendre kerültek. Köszöntőjében Zsódi Viktor tartományfőnök arra hívta a résztvevőket, hogy közösen szemléljék a „sziklát”, és mindazt, amit az elmúlt időszakban arra építettek. A szakmai munka mellett az együtt töltött idő, az esti közös vacsorák és kötetlen beszélgetések a közösség megerősítését is szolgálták.
A találkozó a szinodalitás jegyében zajlott. Zsódi Viktor tartományfőnök arra hívta fel a figyelmet, hogy erre a szemléletre ajándékként tekintsünk. Bár időnként bizonytalanságot vagy félelmet ébreszthet, mégis nagy segítséget jelent abban, hogy gondolkodásunk érzékenyebben és hitelesebben tudjon kapcsolódni a valósághoz.
A szinodális gondolkodás az Egyház egyértelmű iránymutatása, amely a piarista életben is meghatározó szemléletté és munkamódszerré vált, a rendi és a tartományi vezetés szintjén egyaránt. Ugyanakkor jóval több egy vezetési eszköznél: a közösségi lét alapvető módja. Lényege a közös meghallgatás, a közös megkülönböztetés és a közös küldetés keresése a Szentlélek vezetésével. A hangsúly a kapcsolatok minőségén, a szerzetesek és világi munkatársak együttműködésén, valamint azon van, hogy a felmerülő kérdésekre és konfliktusokra ne elhamarkodott döntésekkel, hanem párbeszéddel, imádsággal és türelmes meghallgatással keressük a választ.
Zsódi Viktor tartományfőnök hangsúlyozta: a szinodális megközelítés a piarista hagyomány szerves része is. Kalazanci Szent József arra tanított, hogy mindenki véleménye értékes lehet, a közösségi döntéseknek pedig a közös megkülönböztetésből kell megszületniük. Ez a szemlélet lehetővé teszi, hogy egy egyre inkább polarizált világban, a feszültségek és konfliktusok közepette is párbeszédben maradjunk, figyeljünk egymás érzéseire, és teret adjunk a kérdéseknek, valamint a hozzászólásoknak, amelyek a problémák közös megoldásában is új távlatokat nyithatnak.
Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy bár természetes vágyunk a nehézségek gyors megoldása, meg kell tanulnunk „benne maradni” a problémákban is: türelemmel, egymás elfogadásával és hordozásával. Hangsúlyozta, hogy a kihívások nem egyszer s mindenkorra oldódnak meg, ezért fel kell készülnünk arra is, hogy időről időre újra megjelennek.
Az első szakmai blokkot az intézményvezetők rövid, lényegre törő beszámolói alkották. Az elmúlt tanév meghatározó eseményei mellett szó esett új kezdeményezésekről, bevált gyakorlatokról, stratégiai irányokról, sikerekről és büszkeségekről, ugyanakkor a résztvevők őszintén beszéltek a kihívásokról, veszteségekről és kudarcokról is. A délután így hiteles körképet adott a magyarországi piarista közösség sokszínű és szerteágazó valóságáról. A beszámolókat és az azok nyomán kibontakozó párbeszédet Forrás Lajos HR-vezető moderálta.
A második nap a mélyebb önreflexióra adott lehetőséget. Szabó László piarista atya vezetésével azt vizsgáltuk, hogyan tudunk tudatosan tenni önmagunkért és munkatársainkért. Mire van szükségünk, és mit tehetünk közösségeink érzelmi és pszichológiai biztonságának erősítéséért? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egyéni elmélkedés, kiscsoportos beszélgetések és plenáris megosztások során.
A záró blokkban Forrás Lajos vezetésével, szintén szinodális megközelítésben, a piarista karizma és küldetéstudat egyik alapvető kérdésével foglalkoztunk: hogyan segíthetjük elő a szegények szolgálatát és a társadalom peremén élők felé való nyitást? Arról gondolkodtunk, milyen akadályokkal szembesülünk, és milyen konkrét lépéseket tudunk – illetve vállalunk – annak érdekében, hogy ez a küldetés a mindennapi működésünkben is egyre inkább megvalósuljon. Bár az idő rövidsége miatt elsősorban a kérdések megfogalmazására és a közös gondolkodás elindítására volt lehetőség, már most számos kisebb, mégis kézzelfogható vállalás született.
A két nap középpontjában a küldetéstudat megerősítése, a ránk bízottak még odaadóbb szolgálata és a közösen megfogalmazott kérdések álltak. Bízunk benne, hogy a nyár csendjében ezek a gondolatok tovább érnek, és az új tanév kezdetén megújult lendülettel, még tudatosabban folytathatjuk közös küldetésünket.
