Pedro Aguado rendfőnök atya 2024. július–augusztusi levele
Ezt a levelet a piarista iskolákban és egyéb nevelési-oktató intézményünkben dolgozó több ezer pedagógusra gondolva írom. Szeretnék felkínálni néhány gondolatot, melyek segíthetik őket az előttük álló értékes kihívásban: hogy növekedjenek piarista identitásukban, a Kalazancius által megélt és továbbadott karizmában. Kétségtelen, hogy ez rendünk egyik központi törekvése: hogy a küldetésünket előmozdító személyek egyre inkább azonosuljanak azokkal a kulcsfontosságú értékekkel, amelyeket a rend a küldetésünkhöz kapcsol.
Tisztában vagyok azzal, milyen sokféle környezetben dolgozunk, és milyen sokféleképpen értelmezzük szerzeteséletet. Mégis megpróbálom átfogó módon bemutatni azokat a kulcsfontosságú értékeket, amelyekből kiindulva értelmezzük mi, piaristák az identitásunkat. Jó ugyanis, ha azok, akik idejük nagy részét küldetésünknek szentelik, tisztában vannak azzal, mi mozgat bennünket és mi adja önazonosságunkat. A helyben dolgozó piaristáknak kell majd megítélniük, miképpen tudják ezeket a törekvéseket megismertetni és vállalásukban pedagógusainkat segíteni.
1. Piarista nevelési javaslatunk középpontja
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi a középpontja mindannak, amit megélünk és teszünk. Ennek legjobb megfogalmazását a Mk 9,37-ben találom: „Aki e gyermekek közül egyet is befogad az én nevemben, engem fogad be.” Néha az a benyomásom, hogy nem gondoljuk át kellőképpen az Úrnak ezt a kijelentését: ebben a gyermekben, aki az iskolánkba jár, ebben a fiatalban, aki ifjúsági csoportom tagja, ebben a fiúban vagy lányban, aki nap mint nap igyekszik fejlődni, ebben a gyakran szegény és védtelen gyermekben Jézus van jelen! Sőt, ez a gyermek maga Jézus! És aki Jézus nevében befogadja, az Krisztust fogadja be!
Miközben mélyen tiszteletben tartjuk – nem is lehetne másként – mindenkinek a vallási meggyőződéseit, nem mulaszthatjuk el, hogy át ne adjuk ezt a nézőpontot, amelyből a piarista nevelő nevel: Krisztus nevében, Krisztust befogadva. Ezért, és különösen ezért, hivatásunk rendkívüli, túlmutat saját erőnkön, különbözik minden más hivatástól és nevelési elképzeléstől. A piarista pedagógus számára, a piarista oktatási intézmények számára, a piarista rend számára a nevelés az Úr által ránk bízott és általa fenntartott küldetés. Nagyszerű és izgalmas feladat pedagógusaink hitének kísérése. Keresnünk kell a módját, mert – biztosíthatlak benneteket – szükségük van rá, és várják.
2. A kalazanciusi nevelési-oktatási projekt
Lehetetlen néhány sorban összefoglalni kalazanciusi nevelési-oktatási projektet. Mégis megpróbálom összefoglalni hagyományaink és az utóbbi időszak legfontosabb elhatározásai alapján. Úgy vélem, hét pontban tudjuk összefoglalni a kalazanciusi nevelési-oktatási projektet.
Egy középpont: a gyermek. Ez kulcsfontosságú számunkra, és világosan szerepel a piarista identitáselemekről szóló intézményi dokumentumunkban. [1]
Egy meggyőződés, melyet az egyház karizmaként ismer el: ha egy fiú vagy egy lány hiteles nevelővel találkozik, aki képes arra, hogy a benne rejlő legjobb alapra építve és az evangélium javaslatából kiindulva nevelje és oktassa őt, akkor ez a fiú vagy lány jóravaló felnőtté válik, aki képes egy jobb világért dolgozni. Ez Kalazancius karizmája, aki „életük boldog alakulását kereste” [2].
Egy nevelési projekt: a hitből kiindulva nevelni, a gyermek minden dimenziójában, átfogva életének teljes idejét. Kalazancius egy projektből kiindulva fogalmazta meg karizmáját. Nem maradt meg az elgondolásnál, hanem részletesen kidolgozta azt, hogy megvalósíthatóvá és felhasználhatóvá tegye. Mi egy projekt hordozói vagyunk.
Egy kiváltságos eszköz: a mindenki előtt nyitott keresztény népiskola. Ez volt Kalazancius elhatározása. Természetesen a rend a kalazanciusi projektet különböző platformokon és nem csak az iskolában viszi tovább. De világosan látnunk kell, hogy az iskola az a kiváltságos közeg, amelyből azt előmozdítjuk. [3]
Egy törekvés: a legjobb módszerek alkalmazása. A legjobb módszerek keresése a kalazanciusi projekt folytatásához alapvető fontosságú számunkra, pedagógusok számára. Ezért hiszünk az innovációban, az identitásunkon alapuló innovációban.
Egy „titok”: identitással rendelkező pedagógusok. Mindez nem működhet, ha azok, akik igyekszenek megvalósítani, nem azonosulnak a projekttel. Az identitás az azonosulás folyamatainak megéléséről szól. Sosem ér véget. Tapasztalataink szerint az identitás arról szól, hogy egész életünkön át igyekszünk azonosulni a projekttel.
Egy intézmény. Kalazancius megalapította a Kegyes Iskolákat. Karizmáját és projektjét egy olyan intézményhez akarta kapcsolni, amely biztosítja azt, és amely működteti mindazokat a folyamatokat, amelyek azt lehetővé teszik: a Kegyes Iskolák. Mindig arra kell törekednünk, hogy folytassuk a Kegyes Iskolák építését, a Lélek által ébresztett különféle hivatásokból.
3. A piarista pedagógus, aki jobb piarista pedagógus akar lenni
Szeretnék néhány egyszerű támpontot nyújtani, melyek segíthetik pedagógusainkat azonosulásuk útján.
Higgyünk a piarista projektben! Nagyszerű dolog egy önmagadnál nagyobb projektnek szentelni életedet. Nagyszerű dolog olyan projektben dolgozni, amelyben hiszel, mert látod, hogy szükség van rá, és lelkesít téged. És ez az egyetlen módja annak, hogy munkánkat hivatásként éljük meg. Lehetőségi feltétele a hitelesség.
Keressünk és éljünk meg identitást létrehozó folyamatokat! Az identitás nem valami elméleti dolog, melyet egy tanfolyamon megtanulhatunk, hanem egy identifikációs folyamat fokozatosan megszülető eredménye. A kulcs a növekedés iránti vágy és az engem segítő lépések megtétele. Az identitás megtérésre, változtatásra késztet. A pedagógusok azonosulási folyamata a Kegyes Iskolák identitásával ha nem hoz változást, ha nincs következménye, ha nem konkretizálódik megújulási folyamatokban, felfedezésekben, megosztásra alkalmas csoportokban, tapasztalatokban, hivatásbeli fejlődésben, akkor nem létezik. Nem fogadhatunk el egy kis „identitásmázt” Iskoláink teljes körű fenntarthatósága a tét.
Működjön együtt az „iskola kalazanciusi lelkének” kialakításában! Az iskola lelke az az emberi és piarista tér, amelyben megéljük azt, akik vagyunk.
Számos olyan folyamatot ösztönzünk, amely az „iskola lelkéhez” kapcsolódik: a piarista testvériség, a közös küldetés, a piarista keresztény közösség, a folyamatos imádság (oratio continua), a Kalazancius Mozgalom, a különféle képzési projektek pedagógusok számára stb. Mindezek célja a léleknek, mégpedig a közös léleknek a megteremtése.
A gyermeket és a fiatalt állítsuk a középpontba! Ez a döntés teljesen megváltoztatja életünket és nevelési szolgálatunk gyakorlásának módját. Ez az, ami munkánkat hivatássá változtatja. Kalazanciushoz hasonlóan, akit a gyermekek tettek piaristává. Az ő kihívásaik, az ő kérdéseik, az ő jövőjük, az ő életük az elsődleges. És ez kapcsolódik az imádságunkhoz, a felkészülésünkhöz, az odaadásunkhoz is.
Tanulni kész pedagógusok. Ez a nagy kihívás, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Én legalábbis így érzem, ezt érzem magamban. Oly módon kell végeznem a munkámat, amire nem kaptam képzést. Könnyen meglehet, hogy ez mindannyiunkkal így van. Olyan pedagógusokra van szükségünk, akik nem félnek kutatni és felderíteni. Olyan pedagógusokra van szükségünk, akik felvállalják, hogy minden nap új, és hogy sok minden, amit tanulmányi éveikben tanultak, már elavult a diákjaik számára. De továbbra is szeretnének tanulni.
Olyan pedagógusok, akik csapatban kívánnak dolgozni. Pedagógusok, akik együtt keresnek. Talán ez az iskoláink előtt álló egyik legnagyobb kihívás: a közös munka kultúrájának kialakítása, az együttgondolkodás kultúrájának megteremtése a ránk bízott diákok érdekében. Vannak módszerek az együttműködés megtanulására, de minden pedagógus bensejében ott a kísértés: azt hinni, hogy mindent egyedül is meg tudok csinálni. Pedig nem lehet. Ezért Kalazancius világossá tette, hogy egy iskola akkor működik, ha a közösség működik. Nincs más út.
4. Milyen Kegyes Iskolákra van szüksége pedagógusainknak?
Pedagógusaink identitása akkor fog növekedni, ha a Kegyes Iskolák, amelyben élnek és dolgoznak, egyre méltóbb lesz alapítójához. Nyilvánvaló, hogy ez a téma egy egész könyv témája is lehetne, mégis megpróbálom bemutatni, hogy pedagógusaink milyen Kegyes Iskolákat keresnek. A rendnek el kell fogadnia, hogy nem csak ő várja el a nevelőktől, hogy fejlődjenek és jobbá váljanak, hanem a nevelők is elvárják a rendtől, hogy fejlődjön, egyre hitelesebb életet éljen és mind jobban tudja megélni küldetését. Megpróbálok nevet adni annak, amit a Kegyes Iskolákban megélni igyekszünk, és ami különösen megszólítja és lelkesíti pedagógusainkat.
Teljes körű válasz. A piarista iskola teljes körű (integrális) válasz egy teljes körű szükségletre. Nem helyettesítő kísérlet; teljes értelmet ad minden környezetben. De csak akkor teljes körű, ha valóban ilyen.
„Teljes időt átfogó” iskola, nem szorítkozik a tanórákra. Ez a kulcsfontosságú jellemző egyenesen a teljes körű nevelés fogalmából ered. Iskolánk nyitott, az udvar mindig tele van diákokkal, a családok bevonódnak, a helyiségekben különféle tevékenységek zajlanak, a kápolna mindig foglalt, a rendház is nyitva van… ilyen a piarista iskola.
Innováció abból, amik vagyunk. Az identitás innovációra késztet, mert ez hozzátartozik ahhoz a látásmódhoz, amellyel Kalazancius az iskolát létrehozta. Mindig nyitott az újra, hogy elvezessen minket ahhoz, ami központi jelentőségű.
A meghívás képessége. Nem azzal biztosítjuk be magunkat, hogy jól végezzük a munkánkat. Arra törekszünk, hogy másokat is meghívjunk arra, hogy végezzék, folytassák. Arra törekszünk, hogy pedagógusokat hozzunk létre. Próbálunk társfelelősségvállalási környezeteket létrehozni. Ez a mi dinamikánk. Iskolánkat olyan emberek visszük előre, akik elköteleződnek mellette és egyre inkább azonosulnak vele.
A piarista keresztény közösség. Olyan iskolákért dolgozunk, amelyeknek lelke van; olyan terekért dolgozunk, amelyekben a hit meghív, amelyekben imádkozunk, amelyekben ünnepelünk, amelyekben megbízást adunk, amelyekben küldünk. Iskoláinknak lüktető lelke van, ezen a lelken közösen osztozunk, akárcsak a küldetésen. Ahogy fentebb mondtam, nincs megosztott küldetés közös lélek nélkül.
Lelkipásztorkodás. Ez központi kincs. Ide tartoznak: az imádság, a szentmise, a hívő képzés, minden ember befogadása vallási beállítottságától függetlenül, az élet- és hitfolyamatok, a csoportok, a táborok, a rekollekciók, a lelkigyakorlatok, az elköteleződések, a közös önkéntes munkák, a lelki kísérés, a hivatásgondozás stb.
A szegények. Az Úr által leginkább szeretettek, akik evangelizálnak bennünket, akik megváltoztatnak bennünket, akikre nevelő tevékenységünk leginkább irányul, akiket befogadunk, akikért születtünk. Isten tartson bennünket mindig közel hozzájuk! Kalazancius javaslata a befogadás.
Átalakító iskola. Tudjuk, hogy csak az oktatás képes megváltoztatni a világot. Ezért azon vagyunk, hogy ez a dimenzió egyre inkább része legyen oktatási törekvéseinknek. Azon vagyunk, hogy az oktatás képessé tegye a diákokat arra, hogy ők maguk is képesek legyenek megváltoztatni saját valóságukat. Ők a nevelési-oktatási cselekvésnek és a társadalom átalakításának főszereplői; a diákoknak kell a változás jövőbeli szereplőinek lenniük. A világ megváltoztatására képes diákokon dolgozzunk!
Kilépő iskola [escuela en salida]. Ferenc pápa remek értelmezési kulcsot adott Kalazanciushoz. Vannak iskolák, amelyek önmagukkal vannak tele, amelyekben semmi sem hiányzik a tanterv kiváló megvalósításához, de fennáll a veszélye, hogy önelégültek, önmaguk körül forognak, anélkül, hogy egy sokszínűbb diákság felé nyitnának vagy másfajta iskolák felé, és elérnék azokat a gyermekeket, akik nem részesülnek minőségi oktatásban.
Különleges piarista kincsek. Van néhány, méghozzá igen értékesek. Például a Kalazancius Mozgalom vagy a folyamatos ima. Más alkalmakkor már írtam róluk, de ebben az írásban sem mulaszthatom el megemlíteni őket, mert az identitásunkról beszélünk.
5. Végső javaslat: Kalazancius titka
Mindenképpen el elmondanom, ami szerintem a legközpontibb a kalazanciusi oktatásban: a „napról napra”. A „mindennapok” ellentmondanak meggyőződéseknek vagy erősítik azokat. Ezért nagyra kell értékelnünk a mindennapokat, melyeket néha rutinszerűen élünk meg, de hűséggel szövünk át. Ezen az úton kell járnunk.
Szeretném itt Kalazanci Szent Józsefet idézni. Konstitúciójában ezt a figyelemre méltó megállapítást tette: „Nem kétséges, hogy intézményünket, ha gondosan gyakorolja feladatát, ahogy ezt eddig is tette, hamarosan sok város, település és kisváros fogja felkérni alapításra.” [4] Szolgálatunkat így kell élni: mindennapi gondossággal és odafigyeléssel. Osztályról osztályra, összejövetelről összejövetelre, értekezletről értekezletre, projektről projektre, diákról diákra, napról napra. Csak így éljük hűségesen a piarista hivatást. Jó, ha ez időről időre eszünkbe jut. Számunkra nincs minőség odaadás nélkül.
Jó utat mindnyájatoknak az identitásban való fejlődéshez!
Testvéri öleléssel:
Pedro Aguado Sch.P.
generális atya
JEGYZETEK
[1] Congregación General de las Escuelas Pías: La identidad calasancia de nuestro ministerio [Szolgálatunk kalazanciusi identitása], Colección “Cuadernos”, Ediciones Calasancias, Roma, 2012.
[2] Kalazanci Szent József: A Páli Kongregáció Konstitúciója, 2.
[3] Piarista Rend Generálisi Kongregációja: A piarista szolgálat. A nevelés által evangelizálni Kalazancius stílusában, B/11, Piarista Füzetek 5, Kalazancius Tanulmányi Központ, Budapest, 1999, 23.
[4] Kalazanci Szent József: A Páli Kongregáció Konstitúciója, 175.
