„Ahol élet van” mottóval Pozsonyban zajlott a Piarista Rend Nagyobb Elöljáróinak második tanácskozása május 21-29-ig. A rendfőnök atya és a generálisi kongregáció mellett részt vettek rajta a Piarista Rend tartományfőnökei, viceprovinciálisai, az általános delegátusok, valamint a Kalazancius Mozgalom és a Hivatáskultúra generálisi csapatai.
Alább közöljük Zsódi Viktor tartományfőnök atya beszámolóját a találkozóról.
A generális atya a Nagyobb Elöljárók Tanácsának pozsonyi ülése kezdetén köszönetét fejezte ki a szlovák rendtartománynak a szervezésért. Kiemelte, hogy a találkozó célja nem csupán a szervezeti beszámolók és adminisztratív kérdések rutinszerű áttekintése, hanem egy olyan testvéri találkozás biztosítása, amelynek során a rend vezetői tisztánlátással, belső szabadsággal és reménnyel tekinthetnek a jelenre és a jövőre.
Carles Gil atya felvázolta a jelenlegi időszak összetettségét, és kiemelte, hogy a létszámbeli fogyatkozás, a fáradtság és a fenntarthatósági problémák jelentette törékenység mellett az életnek igenis valóságos jelei mutatkoznak meg az elkötelezett fiatalok, a karizmával azonosuló világiak és a szegények hiteles szolgálata révén. A választott „Ahol élet van” jelmondat egy olyan lelki alapállást tükröz, amely a kihívásokkal együtt is képessé tesz a megújulás formáinak felismerésére, ápolására és kísérésére.
A találkozó rekollekcióval kezdődött, amely a későbbi közös megkülönböztetés, meghallgatás és reflexió spirituális alapját adta. A lelkigyakorlatot Nathalie Becquart XMCJ nővér, a Püspöki Szinódus Titkárságának altitkára vezette.
Az elmélkedések szorosan illeszkedtek a szinódusi út aktuális szakaszához, amely arra hívja a helyi egyházakat és a szerzetesközösségeket, hogy a szinodalitást integrálják mindennapi életükbe, megvalósítva a szinódus Záródokumentumában javasolt öt témát: a spirituális, a kapcsolati, az eljárásrendi, az intézményi és a missziós megtérést. A piarista közösség, összhangban ezzel a folyamattal, több alapvető szinodális dimenziót már évek óta gyakorol, mint például a szerzetesek és laikusok közösen viselt felelősségét, a fiatalok aktív részvételét és a perifériák felé fordulást.
A lelkigyakorlat valódi célja a szemléletünk megújítása volt: az elöljárók arra kaptak meghívást, hogy a Szentlélekre figyelve együtt, úton lévő közösségként tekintsenek a rend életére és küldetésére. A közösségi megkülönböztetés során olyan kihívásokkal néztünk szembe, mint a közösség, az egység, a kísérés és az evangéliumi vezetés kérdése.
Rendtartományok beszámolói
A rendtartományok beszámolói alapján elmondható, hogy a piarista közösség reményteli átalakuláson megy keresztül. A rend legjelentősebb éltető erejét a karizma aktualitása, a világi munkatársakkal megélt megosztott küldetés, a Kalazancius Mozgalom és a perifériákon végzett innovatív oktatás jelentik. Ugyanakkor ezt a fejlődést erőteljes globális egyenlőtlenség is jellemzi: miközben a globális Észak tartományai elöregedőben vannak, és hivatáshiánnyal küzdenek, addig a globális Dél (Afrika és Ázsia) hivatásokban gazdag, ugyanakkor forráshiánnyal szembesül.
Ez a kettősség a rendtartományok működésében is tükröződik: a hatalmas intézményi infrastruktúra fenntartásával járó jelentős bürokratikus terhek egy sajátos, kreatív feszültséget teremtenek. A fenntarthatóság érdekében több jó gyakorlatot is azonosítottunk, mint például a szinodális működésmód és a világi munkatársak rendszerszintű képzése.
Pünkösd Nyitrán
Pünkösd ünnepén Pozsonyból Nyitrára látogattunk, ahol a helyi piarista közösség fogadott minket, lehetőséget biztosítva a szlovák rendtartomány életének közelebbi megismerésére.
A látogatás a történelmi belvárosban található, piarista gyökereket őrző épületegyüttes megtekintésével kezdődött: felkerestük az 1698-as alapítású Árpád-házi Szent László piarista templomot, valamint a Kalazanci Szent József Piarista Iskolát, amely az óvodás kortól egészen az érettségiig kíséri a gyermekeket.
A nap központi eseménye az ünnepi szentmise volt, melyet Stanislav Bujdák szlovák tartományfőnök vezetett. A homíliában Carles Gil i Saguer generális a Szentlélek hívó szavára építve a megkülönböztetés, a meghallgatás, a közösségi lét és a missziós bátorság fontosságát hangsúlyozta. A liturgia után bemutatták a Nyitrán tanuló piarista szerzetes növendékeket. A közös ebédet követően a nyitrai várba látogattunk, ahol többek között a Szent Emerám-székesegyházat is megtekintettük.
Ifjúságpasztoráció és hivatásgondozás
A Nagyobb Elöljárók Tanácsa 2026-os szlovákiai ülése alkalmára a Piarista Rend Ifjúságpasztorációval foglalkozó és a Kalazancius Mozgalom Generálisi Csapata a 2026-os szlovákiai találkozóra munkabeszámolót készített. A Márkus Roland koordinálásával működő testület legfőbb víziója, hogy a rendtartományokban megszilárdítsák a Kalazancius Mozgalom modelljét, amely hivatásokat és közösségeket életre keltő folyamatokat kínál a rend és az Egyház számára. Az elmúlt időszak legnagyobb eredményeként kidolgoztak egy ötszintű képzési rendszert, sikeresen megvalósították az első online képzéseket, felállítottak egy állandó nemzetközi képzői csapatot, valamint megszervezték az első kiskorúak védelmével foglalkozó online találkozót.
A mozgalom globális adatbázisa szerint a hálózat összesen 19 414 résztvevőt, 935 csoportot és 2437 nevelőt számlál, melyből létszámban Közép-Afrika és Betánia emelkedik ki. A jövőbeli fejlődés érdekében a stratégiai célok között szerepel a tudatosság elmélyítése, valamint az afrikai és ázsiai jelenlétek megerősített kísérése angol és francia nyelvű anyagok biztosításával.
A jelentés pasztorális reflexiói hangsúlyozzák, hogy az ifjúságpasztoráció nem egy egyszerű iskola utáni szakkör, hanem a rendi közösséget éltető stratégiai motor. A lelkipásztori kísérés és a szinodalitás nem a fiatalok magára hagyását vagy távoli irányítását jelenti, hanem a közös úton járást és a terhek megosztását. A siker valódi mércéje nem a gyermeklétszám, hanem az, hogy a folyamat végén hova érkeznek meg a fiatalok.
A rendszerszintű hivatásgondozást nem csupán a létszámfogyatkozás elleni eszközként, hanem evangéliumi parancsként és a piarista identitás alapvető kifejeződéseként határoztuk meg. A hivatásgondozáshoz a különböző szervezeti egységek – pl. a szerzetesi közösség, a családok, a gazdasági vezetés és a Kalazancius Mozgalom – fogaskerekekként kapcsolódnak össze. A működéshez összehangolt közös munkára (szinergiára) van szükség, különben gyorsan fellép a kimerülés és káoszt eredményező entrópia.
A hiteles hivatáspasztorációs javaslatnak három valóságot kell összekötnie: az imádságos terekben megélt Isten-tapasztalatot, az önismereten alapuló személyes identitást, valamint a világ valóságára és a környezetre való reflektálást. A személyes hivatáskísérés során biztosítani kell a lehetőséget, hogy a fiatalok – akár önkéntesként – bekapcsolódhassanak a piarista szolgálatokba, megélhessék a mindennapok közösségi élményét, és közelebbről megismerhessék Kalazanci Szent József hivatáskereső életútját.
A Kegyes Iskolák átfogó fenntarthatósága
A fenntarthatóságot a rend nemcsak anyagi, hanem vezetési és identitásbeli kérdésként kezeli, amely biztosítja a nevelési-oktatási küldetés időbeli folytonosságát az idők jeleinek fényében. Ez a megközelítés – a rend korai történelmi gyökereihez hasonlóan – három alapvető pillérre, a küldetésre (karizmatikus hűség és innovatív oktatási modell), a személyekre (elkötelezett, spirituálisan képzett nevelők és vezetők) és a szervezetre (szinodális hálózati modell) támaszkodik.
A jövő újragondolása során komoly nehézségeket is azonosítottunk: egyre nagyobb kihívást jelent a megfelelő hitbeli elkötelezettséggel és valódi nevelői hivatástudattal rendelkező, új pedagógusok bevonása. Emellett fejlődési lehetőséget rejt még a helyi jelenlétek kísérése, valamint a hálózatépítésben és a szinodalitásban megszerezhető további tapasztalat is.
Perifériák
A „Menjünk a perifériákra” című előadásában Ferran Sans Sch.P. kiemelte, hogy a peremvidékekre való kilépés Isten ajándéka és kiváltsága, amelynek mintája maga Jézus Krisztus. Jézus az inkulturáció és a kenózis tökéletes példája, aki az isteni központból az emberi és anyagi perifériára lépett, teljesen azonosulva a legkisebbekkel és a kirekesztettekkel. A piaristák esetében ez a küldetés a rend legbelső gyökereiből fakad, hiszen a Kegyes Iskolák eleve a periférián, a római Trastevere negyed szegényei között született meg 1597-ben, amikor Kalazanci Szent József elhagyta a paloták világát a szegény gyermekek szolgálatáért.
A mai valóságban – Ferenc pápa tanítása nyomán – földrajzi, társadalmi és egzisztenciális perifériákat különböztethetünk meg. A szegénység, a betegség vagy a magány által sújtott területeket és csoportokat a sebezhetőség, a láthatatlanság és az elszigeteltség köti össze. A perifériák segítenek megérteni a központot. Amikor a rendtagok kilépnek a peremvidékre, megtapasztalják, hogy valójában a szegények és a fiatalok evangelizálják őket, ami valódi belső megtérést és értékrendi megújulást hoz az életbe.
Gyakorlati jó példaként bemutatta a Szenegálban, Dakar külvárosában megvalósított oktatási projektet, a “Buntu Jangukaay”-t (A Tudás Kapuja). Ez a szinte nulla költségvetésű kezdeményezés az iskolai órák után megnyitja a kapukat a rászoruló – többségében muszlim – diákok előtt, biztosítva számukra az otthon hiányzó alapvető feltételeket: az asztalt, a lámpát és a tanuláshoz szükséges csendet. A program helyi egyetemi hallgatók önkéntes közreműködésére épül, és sikeresen adaptálható bármely piarista központban az elszegényedett vagy lemaradó fiatalok támogatására.
Káptalani készület
Carles Gil i Saguer generális atya a 2027 júliusában kezdődő Generális Káptalant megelőző helyi és tartományi káptalani időszakra a „Szentlélekben való beszélgetés” és a közös megkülönböztetés fontosságát hangsúlyozta. A rendi kultúra megújulása érdekében szükség van szemléletváltásra: a statikus, intézményfenntartó és a „mit” kérdésére összpontosító identitástól egy életfakasztó (generatív) jelenlét felé szükséges elmozdulni. Ez az új hangsúly a „hogyanra” adott válasz: a megélt kapcsolatok, a közösségi és szinodális életformák. Ez a megközelítés a Ferenc pápa által is említett „Közös Ház” képére építve az élet türelmes és gondos ápolását jelenti.
A generális atya arra hívta az elöljárókat, hogy a mindennapi nehézségek és korlátok helyett tanulják meg észrevenni és megünnepelni azt, hogy hol van jelenleg is valóságos élet és remény a rendben. Az élet jelei ott mutatkoznak meg, ahol a közösségek hitelesen és egyszerűen élnek, a fiatalok felfedezik Krisztust, az intézmények a szegényeket szolgálják, és biztosítják a kiskorúak és kiszolgáltatottak védelmét.
Carles Gil i Saguer több olyan területet azonosít, amelyek a piarista jövőt és gyümölcsözés lehetőségét hordozzák. Ezek közé tartozik a hiteles és következetes karizmatikus identitás, a szinodalitás mint közös út, a perifériák felé nyitó „kilépő” jelleg, az erőforrásokra figyelő átfogó fenntarthatóság, valamint Jézus Krisztus központi szerepe. Emellett kiemelt jelentőségű az ifjúságpasztoráció folyamatainak gondozása, a hivatásgondozás prioritása, a rendi szellemiséget erősítő communio, valamint az evangéliumi hitelesség alapfeltételét jelentő kiskorú- és gyermekvédelmi kultúra megszilárdítása.
Urbán József atya a kiskorúak és kiszolgáltatott személyek védelmével kapcsolatban kiemelte, hogy mindez a piarista küldetés lényegéhez tartozik. Az elmúlt években a rend megértése jelentősen átalakult ezen a téren. A krízishelyzetek jogi vagy adminisztratív kezelése helyett az intervencióra került a hangsúly, amely az intézményi tanulás és a belső kultúra átalakítása során valósulhat meg.
A generálisi kúria gyermekvédelmi titkársága több esetet is nyomon követ, amelyek különböző eljárási szakaszokban vannak. Ezek a folyamatok komoly terhet rónak az elöljárókra. A visszaélések kapcsán megjelenik az úgynevezett „szekunder” szégyen és a „másodlagos áldozatok” valósága is, amely a közösségeket és a rend egészét sebzi meg.
A generálisi kúria gyermekvédelmi titkársága azt a kötelező és számonkérhető célt tűzte ki, hogy a következő Generális Káptalan előtt minden rendtartománynak el kell érnie legalább a védelmi struktúra kiépítésének minimumát. Ez magában foglalja egy felelős kinevezését, az ő alapképzését, egy nyilvános és rendszeresen ellenőrzött bejelentő csatorna biztosítását, valamint a közvetlen kapcsolatot a generálisi kúria gyermekvédelmi titkárságával. A hosszú távú cél egy professzionális, multidiszciplináris támogató csapattal ellátott állandó védelmi iroda működtetése minden jelenlétben.
Valaczka János generális ökonómus a Gazdasági Iroda jelentését ismertette a tanácskozás résztvevőivel. A rend átfogó fenntarthatóságának elérését állította a középpontba. Az elvégzett tartományi auditok és felügyeleti látogatások rávilágítottak arra, hogy több provinciában gyenge a gazdasági központosítás, ezért elengedhetetlen az intézményi professzionalizáció és a globális anyagi kockázatok mérséklése. Mivel a szerzetesek gyakran nem rendelkeznek megfelelő gazdasági képzettséggel, a stratégia kulcseleme a világi szakemberekből álló csapatok felállítása és megerősítése. Az adminisztráció és a kontrolling egységesítését szigorú elszámolási szabályokkal, valamint a jelentésekbe kötelezően beépítendő nem-pénzügyi statisztikákkal (a diákok és a jelen lévő szerzetesek pontos létszámadataival) kívánják biztosítani.
A gazdasági működés mindennapi stabilitását a szerzetesek munkájáért járó jogos, piaci értékű díjazás (szerzetesi bérek) biztosítja, amely a demarkációk központjaiba befolyva közvetlenül szolgálja a közösségek fenntartását, valamint az aktívan már vagy még nem dolgozó (idős vagy képzésben lévő) rendtagok ellátását. A hosszú távú megmaradáshoz a rendnek diverzifikálnia kell a bevételeit, ami a meglévő ingatlanvagyon és infrastruktúra okos, kreatív hasznosítását jelenti, például az iskolák nyári bérbeadása vagy táborok szervezése révén. Az így keletkező többletforrások teremtik meg a belső szolidaritás alapját, ahol tartományon belül a stabilabb intézmények segíthetik a gyengébbeket. Ez a szolidaritási mechanizmus rendtartományok közötti szinten is működik: a rend egy saját, bankmentes belső hitelrendszert tart fenn, amelyen keresztül a tőkeerősebb tartományok közvetlen hitelekkel képesek támogatni a rászoruló missziós projekteket, mint amilyen pl. az indiai Karimnagar iskolájának felépítése is volt.
A kezdeti képzésről készült átfogó kutatásokat – a 48. Generális Káptalan irányelveivel összhangban – Julio Alberto Álvarez atya mutatta be. A növendékek körében rendkívül erős a belső motiváció a Krisztus-központú spirituális élet, a személyes ima és a gyermekekkel végzett közvetlen misszió iránt.
A missziós kilépés (En Salida) és a szinodalitás terén éles aszimmetria figyelhető meg: miközben a karizma hagyományos pillérei (közösség, imádság, meghallgatás) szilárdak, addig a kortárs rendi kultúra olyan új területei, mint az integrális ökológia, a perifériák strukturált kezelése, valamint a világiak aktív bevonása a képzési folyamatokba kevésbé konszolidáltak.
A képzés átfogó fenntarthatósága elválaszthatatlan a növendéknevelők kísérésétől és professzionális felkészítésétől. A mentorok beszámolói szerint az adminisztratív és pasztorális túlterheltség, valamint a specifikus módszertani eszközök és az interprovinciális koordináció hiánya korlátozza a személyre szabott kísérést. A valódi strukturális előrelépéshez elengedhetetlen egy olyan képzési ökoszisztéma kiépítése, amely kötelező előzetes képzést és pszichológiai szupervíziót biztosít a képzők számára, az intellektuális formációt missziós intelligenciává alakítja, és a deklarált hivatási identitástól elmozdul a mindennapokban ténylegesen megélt és számonkérhető evangéliumi életstílus felé.
Zsódi Viktor piarista tartományfőnök
