A piaristák 1715 januárjában telepedtek meg Kecskeméten. Első lakóhelyük a Mária Kongregáció házában volt (a későbbi színház helyén) volt, majd 1724-ben beköltöztek saját, újonnan épült házukba, amelyek földszintje iskolaként, emelete lakóhelyként szolgált. Ezt a tanárok és diákok számának emelkedésével párhuzamosan, a 19. század végéig folyamatosan bővítették. Közösségük eleinte rezidenciának (residentia) számított, majd 1728-ban teljes jogú rendházzá (domus) vált, amelynek élén már nem elöljáró (superior), hanem házfőnök (rector) állt.
A kecskeméti piaristák is elsősorban a rend szokásos szolgálatait végezték: tanítottak a gimnáziumban, és a diákok lelki életét vezették külön istentiszteletekkel (oratorium), ájtatosságokkal, gyóntatással. Ezen felül a rendház fontos szerepet játszott a rendtagok nevelésében: 1731-től hátsó, kertre néző szárnyában nyílt meg a rend második magyarországi noviciátusa, majd miután 1848-ban véglegesen bezárt, 1859-től 1935-ig itt tanultak a rend gimnáziumba járó növendékei, a studensek. A rendházhoz tartozó gazdaság fontos szerepet töltött be a rendtartomány fönntartásában. Fénykorát Pozsgay Rezső házfőnök, majd gazdasági felügyelő idejében élte (1920–1939), aki a kecskeméti homok szerelmese és a helyi gazdák atyai jóbarátja volt.
A 20. században a rendház többször is költözött. Miután elkészült a gimnázium új épülete, 1934-ben a piaristák a régi gimnáziumba költöztek, a megszűnt stúdium földszinti helyiségeit pedig 1936-ban konyhává és ebédlővé alakították. A gimnázium és a konviktus államosításakor, 1948-ban olyan megállapodás született, hogy az akkor konviktusnak helyet rendházi szárny helyett az akkor rendháznak használt régi gimnázium került állami tulajdonba, így a régi rendházi szárny visszakapta eredeti funkcióját. Ugyanakkor Péteri József váci püspök a piarista templomot a Jókai utcától és a Rákóczi úttól északkeletre fekvő városrész plébániatemplomává tette. Így ettől kezdve a kecskeméti piaristák tevékenysége az iskolai oktatás, a diákotthoni munka és a plébániai lelkipásztorkodás, hitoktatás között oszlik meg.
